Rekordrészvétel és az elmaradt abszolút többség

A szavazáson a választásra jogosultak csaknem 89 százaléka adta le a voksát, ami a legmagasabb részvételi arány volt az 1870-es évek óta Németországban. Bár a náci párt jelentős előretörést könyvelhetett el, a remélt 51 százalékos abszolút többséget – a történészek által felidézett politikai manipulációk és a rendkívüli állapot ellenére – sem tudta megszerezni.

A baloldali ellenzék figyelemre méltó ellenállásról tett tanúbizonyságot a folyamatos rendőri fellépés közepette. A szociáldemokraták a hatalmas nyomás ellenére mindössze egyetlen mandátumot veszítettek el a parlamentben, míg a bebörtönzésekkel sújtott kommunisták korábbi száz helyükből 81-et meg tudtak őrizni.

Az akkori kormánypárt áttörése így a mérsékelt jobboldali és centrista politikai erők rovására valósult meg, amelyek szavazóik mintegy felét veszítették el a kiélezett légkörben. A parlament összetételét és a weimari rendszer felbomlását azonban nem a hagyományos pártok mozgása döntötte el véglegesen. A végeredményt egy kétmilliós új választói réteg billentette el, amelynek döntésére Emil Gumbel statisztikus professzor keresett magyarázatot.