Az olajárrobbanások és a mű-jólét csapdája
A magyar államadósság felduzzadása az 1973-as és 1979-es olajárrobbanások után vett drámai fordulatot. A szocialista ipar képtelen volt alkalmazkodni a megváltozott világgazdasági környezethez, a magyar export cserearányai pedig drasztikusan romlottak a nyugati piacokon. További kapcsolódó háttéranyagok a Gazdaság rovatban olvashatók.
Ahelyett, hogy a pártvezetés végrehajtotta volna a szükséges szerkezeti reformokat és a veszteséges nagyvállalatok leépítését, a társadalmi békét elfedő gulyáskommunizmust választotta. Az életszínvonal mesterséges fenntartását és a gazdaságtalan termelést újabb és újabb nyugati devizahitelekből finanszírozták.
A felvett hitelek kamatterhei az 1980-as évekre önálló életre keltek, és az ország egyre inkább az újabb törlesztőrészletek fedezésére vett fel friss kölcsönöket. A bruttó adósságállomány az 1973-as 2,1 milliárd dollárról az évtized végére elképesztő magasságokba szökött. A kártyavár végül 1989 késő őszén dőlt össze, amikor a kormánynak nyíltan be kellett ismernie a felhalmozott hiány valódi nagyságát.
