Orbán Viktor tizenkét perce nézte ugyanazt a Word-dokumentumot.

A fájl neve legalább magabiztos volt:

KOTCSE_2026_VEGLEGES_TENYLEG_VEGLEGES_v7.docx

A tartalom kevésbé.

Kedves Barátaim!

Utána fehérség.

Orbán görgetett lefelé. Hátha a beszéd valahol lejjebb magától folytatódik.

Nem folytatódott.

Az asztalon három közvélemény-kutatás, egy pogácsa, egy üveg szerb rakija és egy papír feküdt:

KÖTCSE – 14:00
BESZÉD – 60–70 PERC
FONTOS: MOST LEHETŐLEG NE IMPROVIZÁLJ TÚL SOKAT

Orbán a telefonjáért nyúlt.

– Tóni.

– Mondjad.

– Hol vagy?

– Pesten.

– Gyere le.

– Mi történt?

– Baj van.

Csend.

– Mekkora?

Orbán az üres képernyőre nézett.

– Nemzeti.

– Viktor.

– Nem írtam meg a házit.

– Semennyire?

– Van megszólítás.

– Milyen?

– Kedves Barátaim.

– Az jó.

– Szerintem is.

– Ahhoz ne nyúlj.

Negyven perccel később Rogán Antal belépett. Ránézett Orbánra, az üvegre, majd az üres dokumentumra.

– Te ittál.

– Tóni, te ma kifejezetten ellenséges vagy.

– Két órád van.

Orbán hunyorított.

– Mi van, engem is megfigyeltetsz már? Varga Zoltánék meg az újságírók után én következem? Vettetek valami új izraeli szoftvert a találmánypénzedből?

Rogán letette a laptopját.

– Viktor. A Pegasus-ügyben nem bizonyították, hogy én rendeltem volna el Varga Zoltán vagy újságírók megfigyelését.

– Tudom.

– Akkor?

– Szatíra.

Orbán leült.

– Egyébként mennyi volt tavaly a találmánypénz?

– Háromszázmillió.

– Tóni, ha egy elektronikus aláírás ennyit hoz, találj fel nekem egy elektronikus kétharmadot.

Rogán ránézett.

– Ezt viccnek szántad?

– Igen.

– Jó. Győr óta inkább ellenőrzöm.

Orbán arca megváltozott.

– Ne.

– Mit?

– Győrt.

Rogán elővett a táskájából egy négyoldalas papírt.

– Muszáj.

Orbán gyanakodva nézte a címet. A lap tetején mindössze ennyi állt: KÖTCSEI KOCKÁZATKEZELÉSI PROTOKOLL.