A főgonosz, aki valójában nem is gonosz.

Szigorú, komoly, misztikus – legtöbb szerepében ilyennek láthattuk Alan Rickmant. A valóságban azonban a brit színész mérhetetlenül érzékeny és törődő volt mindenkivel. Nemcsak a családjának és a barátainak, de a rajongóknak és a vadidegeneknek is jutott mindig a szeretetéből, bármerre járt.

Megható történetek következnek olyan emberektől, akiknek volt szerencséjük találkozni vele.

A barátai voltak a legfontosabbak Alan Rickmannek

Alan Rickman barátja, Juliet Stevenson elmesélte, hogy a színész sosem fukarkodott a barátaival. A Harry Potterért kapott tiszteletdíját sem sajnálta tőlük. Mikor elmentek vacsorázni, Alan mindig elsőnek osont ki, hogy rendezze a számlát. Ha valaki ellenkezni próbált, csak annyit mondott neki: “Csak 2 szót mondok: Harry Potter.”

Senkit nem hagyott elveszni

Egy másik barátja így mesélt róla: “Nagyon elkötelezett volt az iránt, hogy mindenki éljen a saját tehetségével. Utálta, mikor a barátai lebeszélték magukat valamiről a kishitűségük miatt. Egyszer nevetve meséltem neki: ‘Az egyetemen javasolták, hogy doktoráljak le, de én nem vagyok elég okos ehhez.’ Erre ő megrótt, hogy lebecsülöm a saját képességeimet, inkább a könnyebb utat választom, és nem vállalok fel egy nehéz, de teljesíthető kihívást. Elhívott magához, leültetett, ott volt a párja is, Rima, aki adjunktus volt. Az volt az a pillanat, ami elindított afelé, hogy ma Dr. Peter Kyle a nevem.”

Mindig szívesen osztotta meg a tapasztalatait

Színésztársai gyakran csodálták Alant azért, hogy mennyi útmutatást, motivációt és gondoskodást kaptak tőle karrierjük során. Egyikük így beszélt erről: “Alan Rickman volt az egyik első hősöm. Korábban abba az iskolába járt, ahova én, és vele volt az egyik legjobb kérdezz-felelek beszélgetésem. Az egyik tanácsa az volt, hogy csakis olyan dolgokat csináljak, amik miatt úgy érzem, hogy reggelente érdemes felkelni az ágyból. Ez megragadt bennem. Mikor Hans Gruber, Nottingham seriffje, Brandon ezredes, Jamie és Piton professzor megmondja, hogyan éld az életed, akkor megfogadod a tanácsait.”

Nagyon komolyan vette a jótékonykodást

A ‘90-es években Alan egyik barátja tagja volt egy segélyszervezetnek. Pénzre volt szükségük a működéshez. Alan önként jelentkezett, hogy segítsen, és műsort rendezett a Brighton Dome-ban, hogy pénzt gyűjtsön. De az, hogy átadta az összegről szóló csekket, nem volt elég neki. Elrepültek együtt Romániába, hogy dolgozzanak egy általuk támogatott árvaházban. A gyerekek egyenesen imádták.

Egész életében jótékonykodott, és mindig azon volt, hogy segítsen a rászorulóknak. Végakaratában 100.000 fontot különített el jótékony célokra.

Minden helyzetben úriember maradt

Egy riporter egyszer ezt mesélte róla: “Fantasztikus öröm volt számomra, hogy többször is készíthettem riportot Alan Rickmannel. Mikor az egyik interjú során véletlenül leöntöttem itallal a ruhámat, kézen fogva vitt át az utca túloldalára egy üzletbe, hogy vegyen nekem egy új ruhát.”

Sosem nézte le a fiatal kollégáit

Justin Long így emlékszik vissza karrierje kezdetére, mikor Alan Rickmannel volt szerencséje együtt dolgozni: “Mikor a Galaxy Quest – Galaktitkos küldetés című filmben együtt dolgoztunk, nagyon jó akartam lenni életem első filmjében. Ő mindenkivel egyenlően bánt. Az ebédjét mindig a személyzettel együtt ette, ottmaradt akkor is, mikor más színész forgatott éppen, és a szünetekben is nagyon kedves volt. Hagyta, hogy én és Jeremy Howard minden trükköt kiszedjünk belőle.”

Saját magán is tudott nevetni

Első filmes szerepe Hans Gruber volt a Drágán add az életed! című filmben. Annak ellenére, hogy nagy ismertséget hozott neki, sokat viccelődött ezzel a szerepével kapcsolatban: “A Drágán add az életed!-et azért kaptam meg, mert olcsó voltam. Bruce Willisnek 7 millió dollárt fizettek, ezért mellé olyan embereket kellett keresniük, akik nem kértek semmit.”

Szerette a gyerekeket

Karrierje során elsősorban komoly szerepeket játszott. Ám valójában az egyik legkedvesebb és legjámborabb ember volt, aki imádta a gyerekeket is. A Harry Potter forgatása közben a Piton professzornak öltözött Alant egy csapatnyi gyerek vette körül, akik játszottak és nevetgéltek vele.

Egy nő mesélt róla egy másik megható történetet: “6 éves voltam, mikor egy partyn találkoztam Alan Rickmannel. Féltem tőle, de megnyugtatott, hogy ő igazából nem Piton professzor. Mikor távoztam, még puszit is küldött nekem.” © evroselane / Twitter

Fontosak voltak számára a rajongói

“Manhattanben, a Golden Theater színészbejárója előtt történt. A testvéremmel láttuk őt a Szeminárium című darabban, és elképesztő volt. Rengeteg rajongó várta, hogy autogramot kérjen tőle, és ő szánt időt arra, hogy mindenkinek adjon. Nagyon jó élmény volt!”

Nem sajnált erőfeszítéseket tenni értük

“Az egyik barátom egyszer találkozott Alan Rickmannel. Mikor megemlítette neki, hogy hatalmas rajongója a Galaktitkos küldetésnek, Rickman azt mondta, akkor van számára valamije. Következő nap átadta neki az eredeti forgatókönyvet, amit a stáb összes tagja aláírt.” © JoBunsell / Twitter

 

A cikk a Bright Side angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer fordításában.

 

Top sztorik a rovatból

Nincs több cikk

Ez is érdekelhet