A 60 százalékos szabály és a visszaható hatály tilalma

A köztársasági elnök beadványának egyik központi eleme a zártkörű befektetési alapok kezelőváltására vonatkozó új passzus. Az elfogadott rendelkezés szerint a befektetési jegyek tulajdonosainak 60 százaléka egyoldalúan kikényszeríthetné a korábbi alapkezelő leváltását.

A Sándor-palota közleménye rámutatott arra a rendszerszintű problémára, hogy „a törvény alapján a befektetési jegy tulajdonosok 60 százaléka kötelezően kikényszerítheti a zártkörű befektetési alapok kezelőváltását, mégpedig úgy, hogy mindez a már a törvény hatálybalépését megelőzően is működő, továbbá – a törvénynek a címében is deklarált céljával is ellentétben – állami hátterű vagyont nem vagy csak részben tartalmazó zártkörű befektetési alapokat is érinthet”.

Az államfő értékelése szerint a szabályozás emiatt sérti a tulajdonhoz való jogot, a normavilágosság követelményét és a jogbiztonságot. A felülről előírt mechanizmus ráadásul a hatékony jogorvoslathoz fűződő garanciákat is kiüresíti a piaci szereplők számára.

Különösen súlyos alkotmányossági aggályként merült fel, hogy a szabály a már működő alapokat is érintené, visszamenőlegesen belenyúlva a korábban megkötött szerződésekbe és fennálló jogviszonyokba. A befektetők ugyanis a korábbi jogszabályi környezet ismeretében helyezték el tőkéjüket.

A beavatkozás olyan alapokra is kiterjedne, amelyekben egyáltalán nincs állami tulajdon vagy finanszírozás, holott a törvény címe kifejezetten az állami vagyon védelmét hirdeti. A tervezet azonban nemcsak a magántőkealapok belső egyensúlyát bolygatja meg.

A jogszabály emellett a kisebbségi tulajdonosokat érintő kérdéseket is felvet. A Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szövetsége nem véletlenül kongatta meg a vészharangot.