Francisco Pellegrino tőkepiaci elemző volt egy intézményi bróker-kereskedő cégnél Manhattanban, és nyilvánosan jegyzett fogyasztói társaságok tartoztak a portfoliójába. Egészen múlt hónap végéig dolgozott a Sidoti & Co.-nál, amikor is elege lett.
Összetörte a klaviatúrát, elektronikus file-jait jelszóval tette hozzáférhetetlenné, csillagászati összegért kapható Champagne-nyal locsolta fel főnöke irodáját. Tombolását rögzítette a mobiljával és megosztotta közösségi oldalán. A New York Post szerint Pellegrino saját Dom Perignon-áztatta búcsúztatóját éjjel 10:12-kor kezdte kiposztolni Instagramjára. Bement főnöke, Peter Sidoti irodájába. „Fuck you Peter I quit” – állt a posztban. Közben „a témához illő” vagy hangulatát kifejező zenéket játszott le a telefonjáról.
A következő másfél órában több Dom Perignont is felbontott, amit főnöke irodájának padlójára, saját irodai névtáblájára, egy csomó földre hajigált névjegykártyára locsolt. „A hidak, amelyeket felégetek, világítsák meg az utat!” – írta.
Az egyszemélyes búcsúpartit kísérő zenei felhozatal pedig ez volt: Marky Mark and the Funky Bunch, A.S.A.P. Rocky, Eminem és PNAU. Felcsendült Whitney Houstontól a How Will I Know, amelyet „Egy korszak végeként” feliratozott, de hallható volt Sam Hunt Break Up in a Small Town-ja is. Egy ponton egy White Claw-doboz pedig az akváriumban végezte.
Egy másik számítógépen megírta felmondását, melyben ez állt: „FUCK YOU, I QUIT”.
Pellegrino Instagram-oldalát deaktiválták azóta. A Munchies-nek köszönhetően egy pár perces összeállítást láthatunk a tombolásról. Vajon mi visz rá valakit, hogy méregdrága pezsgőket locsoljon szanaszét számolatlan mennyiségben? Egy meg nem nevezett forrás a Sidoti & Company-nál azt állítja, Pellegrino „úgy érezte, alul van fizetve.”
Amikor Peter Sidotit megkérdezték mit szól beosztottja munkaidő utáni dühöngéséhez, állítólag ennyit mondott: „Nem is tudom, hogyan reagáljak”, majd letette a telefont.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem rögtön a Hivatali patkányok jutott eszembe. A következő jelenet a vállalati lét nyomorúságát és a tele-a-hócipőm érzését mutatja be érzékletesen, kitűnő zenei aláfestéssel. Ez a felmondás egy másik, szintén sajátos módját és az azt megelőző/kísérő lelkiállapotot ábrázolja.