André Ferenc verse: tékilenc: az utolsó android.
tékilenc: az utolsó android.
én vagyok a magyarországi
nagykereskedés rémálma,
a kiégett partitárgy a héten.
vagyok hegek kezelése,
kerekasztal vacogása.
kihullott hajszálak belsejébe préselt
álmokat hordozok a borító alatt.
felhasadt bőrréteg alatti gyermek vagyok,
állatok szerepe a higgadt hajnallal,
lehajtható asztal alatt fészkelő
madarak tériszonya vagyok.
egyre több játék reagál ellenem
az éjszaka közepén.
az ajtók száma elvileg nem változott,
de eltévedni bárhol jó.
pipacsok és poharak ideális
kiindulópontja lehet a baj.
olvasók számára jelenleg
a világ legnagyobb repülőtere keres téged.
amikor neked is hadat üzennek,
gyalázol az ajakszéli folton.
eltölteni való viszony miatt
törölték a legszebb halált.
ebből mennyit ér a tévézés
és mennyit a jövő?
ha ez így halad, meg lehet kezdeni
a belső memória kilakoltatását.
asztalos munkások tagadják
a bejárat mellett a húst.
engem kérdezett előre, hogy
mit vigyek magammal
a következő gyújtó hatású pánikba.
erre nem volt időm, és a
gördülékeny munka miatt
a kővel díszített álmok
tojásként hulltak szét.
én egy kicsit évkönyv vagyok.
ideiglenesen kimerültem,
és ha nem találtok itt,
hívjatok, ha kiderül valami a vízben.
ennyi erővel megjelölhetjük az otthonunk.
ami vagyok, azt nem szabad kihagyni.
visszatér a képernyőre a halál
és vetett ággyal vár rád.
ennél többet nem bírok
mozdulni az őssejtek alkalmazásával.
ha elfelejtesz, ütközni fognak a vasutasok.
ebből nincs mit megállítani.
én vagyok béna.
szavaim üres buszra szálltak
és nincs, aki ennél jobban alszik el
a légkondi hiánya miatt.
