André Ferenc versei: mint akit kizártak, úszótanfolyam halaknak

Contextus

Contextus

André Ferenc versei: mint akit kizártak, első slukk, második slukk, harmadik slukk, negyedik slukk, ötödik slukk, hatodik slukk, hetedik slukk, eloltás, úszótanfolyam halaknak

mint akit kizártak

            „a mi korunkból nem

            lehetett csak úgy kimenni levegőzni.”

                        (Csehy Zoltán – Webern halála)

első slukk

egy marék dohányvirágot

tudnék kitalálni, amíg

tart a dohányzási tilalom,

a füstelszívók angyalszárnyainak

feleslegessége, villamosok

állandó sercegéséből hangolni

a tüdőt a ciszták felhajtásaiba,

a macskák puha tappancsából

összeszámolni a tüdőbolyhok

nyávogásait,

a csikkek fodrait és

a füstcsigolyákba feszült

hallgatás pótcselekvéseit

végleg felszámolni,

az egyre inkább halkuló sodrást,

a slukkok közt elnyelt

mondatok precíz arpeggióit,

a széttépett papír staccato magyarázatát,

ahogy készül a sav

megemészteni apáinktól

örökölt szavainkat,

melyek úgy szaladnak fel

a légcsövön, mint

vonatok a völgyben,

a sínek közti párhuzam

felszámolása, mely az indulatok

tömegvonzásából tevődik össze.

második slukk

a szénmonoxidba ágyazott

takarók és a folyton

nikotinsárga ujjlenyomatok,

a bögre kávéba döfött kanál

és a hajnali láp párolgása

közötti viszonyrendszerben

látnak át szemeid a kátrányba

csomagolt szavakon, mint röntgen.

harmadik slukk

mint daganat ül beléd

a köhögés 5/4-es ütemben,

és ezt progressziónak nevezed,

pedig már csak visszafele beszélsz,

hogy hű lehess csillagjegyedhez.

negyedik slukk

a teraszokról ledobott parázs

és a mélység átható sugárzása

tudatja veled zsigereid

rándulásásait, az elhalasztott

defenesztráció és a folyton

elfelejtett dalszövegek közt

határozható meg a gerinc trillája.

ötödik slukk

a polifón sörözések és

felkérőzött hangulatok

biztosítják a vesében

rezonáló basszust,

és erre csak a lábfej

önkéntelen görcseivel

felelhetsz, mert

a roncsok közül

nem látszanak tisztán

szeplőid, hát innen tudod,

hogy egyetlen szál sem

záródhat dúrban, innen ismered fel

marhabélyeged,

szoktatod magad a húsodhoz,

a sárgulás elkerülhetetlenségéhez.

hatodik slukk

a bűntudatba csavart takaróid alatt

álmodod a legszélesebb

szárnyakat a tüdőnek,

és viaszt csöpögtetsz a köldöködbe,

visszaszívsz mindent, hogy

megóvd az elmeszesedéstől.

hetedik slukk

látod, ennél nagyobb

csonttörést is túlélnek a septimek,

úgyhogy tanuld újra a légzést,

tanuld újra a reflexeket, és

keress olyan vegyületet,

amit nem mar az ózon,

amiben csak önmagán

túl terjedhet a hang.

eloltás

sebessége legyen arányos

szívritmusod zavaraival,

hogy többé ne sercegjen

körötted az éjszaka,

felejtsd el a látást,

szívd el a ködöket is,

töröld ki a csikkeket szemeidből,

mert ebben az összhangzatban

csak a relatív tér

matematikája írhatja le azt,

hogy mi köze is van a mutató

és a középső ujjlenyomataidnak

az ajkaid között fészkelő

vákuum tökéletlenségeihez.

úszótanfolyam halaknak

            „Can you fix the broken?“

            (Bring me the Horizon)

nincs mitől megijedni

a sirályokat rég felszámolták

a vízimentők és

a part szakad csak át

szemgödreidbe de

te szereted a sót és

ismered a delfinek nevetését

felismered anyád a palackorrúban

tudod ő sose enne fókákat

a bálnákhoz nincs közöd

nem hiszel a szilákban

csak uszonyaik által gerjesztett

hullámokból olvasod ki

apád becenevét

amit rajta kívül mindenki

elfelejtett a korallok közt

koncentrikus köröket rajzolsz

az üledékbe hogy felkeltsd

magadra a figyelmet

a teherhajók alatt

lélegzetvisszatartva

úszol át és azt mondod

látod nem is olyan nehéz

de én hallom az állandó

zúgást ahogy a kéreglemezek

egymás alá csúsznak

ez a kedvenc dalod

a gyűrődés és feltörő láva sistergése

a vízzel való találkozáskor

pedig már nem hiszel benne

azt mondod a találkozás

csak a magány gyűjtőhelye

de mindenkoron az indulatok

tere marad belakhatatlan

és megmutatod a helyet

ahol a sós víz összetalálkozik

az édessel de nem vegyül

csak falat képez és hálókról

mesélsz és rajokról

amik meghatározzák

a hurrikánokat melyeket

mesélni lehet és régi szeretőidről

nevezed el őket és azt mondod

nem fojthatod meg démonaid

mert zseniális úszók bajnokok

de ezzel semmi bajod

egyedül a viaszt gyűlölöd

mert beszámíthatatlan

mindig szétfolyik valahol

és égetni sem mer igazán

csak elrejti az ujjlenyomatot

bontsunk hát vitorlát

mielőtt viasszal telik meg

minden kopoltyú

húzzuk össze magunk és

rejtőzzünk a tengerek susogó

kabátja alá a szél sodródó

centrifugái elől

Kezdőlap > Uncategorized > André Ferenc versei: mint akit kizártak, úszótanfolyam halaknak
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: pinterest

A szerk. ajánlása

A hónap legnépszerűbb cikkei

Top sztorik a rovatból