Közel-keleti irányváltás és a segélypolitika átalakítása

A harmadik átfogó felülvizsgálat a Közel-Keletet és a nemzetközi fejlesztéspolitikát érinti, amelyet a kormányban Ed Miliband külügyminiszter irányít. A brit kabinet új megközelítése az Izraellel szembeni élesebb fellépést ötvözi az olyan öbölmenti államokkal fenntartott biztonsági együttműködéssel, mint Szaúd-Arábia.

A The Borgen Project összegzése szerint Miliband a fejlesztési forrásokat és a nemzetközi klímavédelmet a brit diplomácia centrumába helyezte, kijelentve, hogy „a nemzetközi fejlesztés nem csupán egy mellékes kiegészítője a brit külpolitikának – hanem annak központi eleme.”

A brit kormány nemzetközi koalícióban szankciókat vezetett be a ciszjordániai izraeli telepesek ellen, amit a kormányfő morálisan helyes lépésnek nevezett. Hozzátette ugyanakkor, hogy nyitott a szorosabb együttműködésre az izraeli kormánnyal, amennyiben Benjámin Netanjahu az októberi patthelyzetet hozó választások után távozni kényszerül a hatalomból.

Az Institute for Government szakértője, Jill Rutter arra hívta fel a figyelmet, hogy a modern válságok határokon átnyúló jellege miatt egyetlen brit vezető sem szorítkozhat pusztán a belföldi prioritásokra.

A brit diplomácia ezzel a humanitárius szempontokat és a nemzetközi jog védelmét próbálja összehangolni a hagyományos katonai szövetségi kötelezettségekkel.

A diplomáciai lavírozás igazi tétjét a 2027-es manchesteri csúcs jelenti, ahol a mesterséges intelligencia szabályozásáról döntenének. Ám egyetlen elutasított meghívás azonnal feszültséget szült a nagyhatalmi térben.