Gazdasági közeledés és a brüsszeli alku

A külpolitikai átalakítás második kulcspillére az Európai Unióval való kapcsolatok pragmatikus újragondolása, amely a brit gazdaság növekedését célozza. A kormányfő szerint a külkapcsolatoknak közvetlenül a belföldi választók érdekeit kell szolgálniuk.

A HM Treasury legfrissebb számításai szerint egy új brit–EU élelmiszer-ipari, állategészségügyi és energetikai egyezmény akár 0,4 százalékkal is növelheti az Egyesült Királyság bruttó hazai termékét.

A kidolgozott kereskedelmi megállapodástervezetet az Európai Unió huszonhét tagállama már hivatalosan körbeadta és véleményezi a tervezett brüsszeli csúcstalálkozó előtt. Az egyezmény az élelmiszer-szabályozás mellett a kibocsátáskereskedelmi rendszerre és a fiatalkorúak mobilitására is kiterjed.

Burnham nyilvánosan kiállt a közeledés mellett: kifejtette, hogy két hét múlva egy olyan brit–EU csúcstalálkozó előtt áll, ahol lehetősége van növelni az Egyesült Királyság növekedését, és a britek elvárják tőle, hogy ezt a lehetőséget két kézzel ragadja meg.

A londoni minisztériumok szerint az adminisztrációs terhek és a határellenőrzési bürokrácia csökkentése érdemben javíthatja a szigetország exportőreinek versenyképességét a kontinensen.

A gazdasági nyitás mögött azonban Ed Miliband egy jóval kényesebb diplomáciai lépésre szánta el magát a Közel-Keleten. Hogyan egyeztethető össze a telepesek elleni fellépés a szövetségi érdekekkel?