A Ben Caplan & The Casual Smokers egy nagyon profi, szórakoztató és energikus koncertet adott tegnap a Dürer Kertben telt ház előtt. A koncert a nyitószámtól (Birds With Broken Wings) a záróakkordként elhangzó Strangerig végig erős intenzitással pörgött. Ugyanakkor megvoltak a kellemes, leülős részek is – és még a What A Wonderful World is elhangzott a visszatapsolás után!

Hirdetés

A Casual Smoker folyamatosan cserélődő tagok miatt, a koncerten ezúttal csak egy dob, egy bőgő, valamint alkalmanként egy melodika kísérte Ben Caplant, ami – számomra legalábbis – okozott némi hiányérzetet a hangzással kapcsolatban, a performansznak viszont a legkevésbé sem esett kárára. A koncert utáni visszajelzéseket hallva, valamint látva a merchandise pult előtti sorokat, azt hiszem, sokaknak az év egyik koncertje volt a tegnapi. Mi pedig a fellépés előtt még egy rövid interjúra is leültünk a torzonborz kinézetű Ben Caplannel.

dsc_07211
/ Fotó: Illyés Bence

ContextUs: Hogy vagy, milyennek találod Budapestet?

Köszi, jól vagyok! Jó érzés visszajönni ide, kb. két évvel ezelőtt éltem is itt egy hónapig. Kifejezetten kellemes benyomásom van a városról, főleg, hogy egy fürdőben is voltunk ma.

ContextUs: Hogy halad a turné idáig?

Nagyon jól megy egyelőre, egy hónapon már túl vagyunk, és nagyjából még egy hónap van hátra. Németországban például fantasztikus rajongótábor van, nagyon jók voltak a koncertek, olyan helyeken is teltház volt, ahol nem is játszottunk korábban.

ContextUs: A Facebookon található leírás szerint a stílusotok folk/roots/roma/jazz. Nyilván nem a te feladatod, hogy definiáld a saját zenéd, de érdekelne, hogy hogyan ötvözöl ennyi különböző hatást és zsánert a dalaidban.

Nézd, mint gondolom, a legtöbb ember, én is rengeteg különböző zenét hallgatok. Amikor pedig zenét írok, nem szoktam arra gondolni, vajon milyen műfajba fog tartozni az adott szám, csak megpróbálom engedi, hogy kijöjjön belőlem a dal, ahogy az szeretne. Azt gondolom, a legjobb művek akkor születnek, ha öntudatlanul csak figyelsz arra, ami meg akar születni benned, és persze azért is jó, ha sok különböző zenét hallgatsz, mert aztán a más hatásokat öntudatlanul is beépíted a saját zenédbe.

ContextUs: Számomra például a Stranger című dalod egy tipikus kelet-európai, kesergős jiddis dalnak hangzik. Mesélnél arról, hogy ezt a számot például mi inspirálta?

Annál a számnál a zenét és a szöveget is igyekeztem úgy használni, hogy egy bizonyos hangulatvilágot fessenek le, ne egy konkrét sztorit. Egy régi, öreg, romantikus világot akartam megjeleníteni benne, ez a fajta melódia és zenei atmoszféra pedig az emberek fejében összekapcsolódik ezzel a világgal…

ContextUs: A kelet-európai depresszióval?

Igen, pontosan (nevet).

ContextUs: Nagyon gyakran hasonlítanak Tom Waits-hez, gondolom, ezt már elégszer hallottad. Te kihez hasonlítanád magadat, illetve van számodra egy fő inspiráció?

Igen, ma is mondták már egyszer (nevet). Nehéz lenne megneveznem egy fő inspirációt. A kanadai énekes-dalszerzők elég fontosak számomra, olyanokra gondolok, mint Geoff Berner, Wax Mannequin, akik nagy hatással voltak rám, amikor elkezdtem zenét írni, illetve ott van még Mathias Kom, aki a The Burning Hell nevű zenekart csinálja, akiket nagyon szeretek és szintén nagyon inspirálóak számomra.

ContextUs: Olvastam, hogy van diplomád filozófiából és történelemből is. Gyakran használod ezt a fajta háttértudást, amikor például szöveget írsz?

A történelmi, irodalmi referenciák vagy a filozófiából vett ötletek gyakran kerülnek a szövegekbe, de persze nem úgy ülök le szöveget írni, hogy vajon most hogyan tudom majd használni a filozófiai diplomámat… De tudod, az a gondolkodásmód, ahogy a szövegeket írom, összekapcsolódik azokkal a dolgokkal, amiket az egyetemen tanultam.

ContextUs: Látszólag nagyon sok különböző dolog érdekel: például dolgoztál színházban is. Mikor jött el az a pont, amikor úgy döntöttél, hogy csak a zenéléssel akarsz foglalkozni?

Az egyetem második évében volt, hogy egyszerre tanultam, csináltam a színházat és zenéltem is, és ez túl sok volt egy idő után. Először a színházból léptem ki, mire pedig befejeztem az egyetemet, már az sem izgatott igazán, nem is volt sok tervem a jövőre nézve, szóval azt mondtam, most elmegyek 10 évre zenélni, aztán meglátjuk mi lesz (nevet).

Pozsonyi Roland

ContextUs: Nagyon sokat koncerteztek. Amit a színpadon látni fogunk, az mind előre be van gyakorolva és koreografálva, vagy van helye improvizációnak is?

Természetesen nagyrészt be van gyakorolva minden, de igyekszünk mindig helyet szorítani egy kis káosznak is.

ContextUs: Melyik dalt várod a legjobban ma este, hogy eljátsszátok?

Valószínűleg az Under Controllt, mostanában azt szeretem a legjobban játszani.

ContextUs: Ahogy imént említettem, szinte folyamatosan turnéztok. Nem szokott hiányozni egy kis pihenés néha? Vagy a turné számodra feltöltődés is, ami segíti a kreativitásod?

Igen, a turnézás segít kreatívnak maradni, de őszintén szólva, van ennek egy egyszerű materiális oldala is, mivel nem olyan egyszerű pénzt keresni zenéléssel (nevet). Néha tartunk egy kisebb-nagyobb szünetet, egy hetet itt vagy egy hónapot ott, de a turnézás egyébként nagyon praktikus, segít új rajongókat szerezni különböző helyeken, és ha nem turnézok, akkor pénzt se keresek ugye (nevet).

Fotó: Pozsonyi Roland

ContextUs: Milyen zenéket hallgatsz mostanában?

Őszintén szólva, nem sok zenét hallgatok mostanában. Inkább különböző podcasteket szoktam hallgatni, gazdasági, filozófiai témákban, ilyesmik.

ContextUs: Mit tanácsolnál azoknak, akik egyetemisták, de zenével akarnak foglalkozni, viszont nem tudnak dönteni a kettő között?

Úgy gondolom, az utóbbi néhány évtizedben a felsőoktatás vállalatiasodásának lehettünk tanúi, legalábbis Kanadában. Bár úgy gondolom, Európában sincs ez másként. Az egyetemi oktatás célja az lett, hogy karriert csinálj és legyen egy jó állásod. Én viszont azt gondolom, az egyetemi oktatás szólhatna arról is, hogy kitágítod a saját gondolkodásod határait, amivel aztán egy jobb demokráciát és egy igazságosabb társadalmat leszel képes építeni.

Úgy gondolom, ahhoz, hogy jobb polgárai legyenek a társadalomnak, jobb oktatásra van szükség. Én például nem használom a diplomámat a szokásos értelemben véve, de azok a dolgok, amiket ott megtanultam, segítettek abban, hogy jobb kanadai és jobb világpolgár is legyek, valamint egyben jobb művész is.

Hirdetés