Az agy és a test zenéje
Lenyűgöző, végtelenül szórakoztató, katartikus – és még sorolhatnánk a jelzőket –, hogy milyen élményben is lehetett része annak, aki ellátogatott a Snarky Puppy zenekar/zenei project/jazz-cirkusz fellépésére, a MüPába.
Címke
Lenyűgöző, végtelenül szórakoztató, katartikus – és még sorolhatnánk a jelzőket –, hogy milyen élményben is lehetett része annak, aki ellátogatott a Snarky Puppy zenekar/zenei project/jazz-cirkusz fellépésére, a MüPába.
A stoner műfaj egyik legfőbb éllovasának számító ukrán trió tavaly jelentette meg új, The Harvest címre hallgató lemezét, amely megérdemelten nagy lelkesedést váltott ki a rajongók között.

A csendes, szomorkás, őszies hangulatú zenék éppen aktuális szezonjában pont jól jött az új Devendra Banhart-lemez megjelenése. Mindenki kedvenc freak-folk hőse ráadásul elég rég jelentkezett már új anyaggal, a legutóbbi, 2013-as Mala…

Brooks Nielsenék szakítottak az eddigi sikereket hozó, melankolikus, tipikusan szakítás utáni, surf, garage és psych elemekből összetákolt, leginkább csak beach goth-ként emlegetett zenei világukkal, és egy merész lépéssel visszautaztak egyenesen a ’80-as…

A Ben Caplan & The Casual Smokers egy nagyon profi, szórakoztató és energikus koncertet adott tegnap a Dürer Kertben telt ház előtt.

Welchezék biztos kézzel szállítják a cipőbámulást előidéző receptet, zajos, maszatolós gitárokkal, tökig tolt reverbel és delayel, fátyolos énekkel és monoton dobtémákkal, amik ha nem is forradalmasítják a műfajt, de mindenképp jól összerakott,…

Az egyik legrosszabb dolog, ami előfordulhat egy művésszel, az szinte biztosan az, hogy mindig egy másik művészhez hasonlítják. Viszont a Ben Caplan & The Casual Smokers esetében egyszerűen túlságosan is kézenfekvő a Tom Waits-cel való párhuzam.

Az egyik, pozitív értelemben legmeglepőbb koncertélményemet az amerikai dark-country zenekarnak köszönhetem. Bár kétségkívül jól működik lemezen a Slim Cessna zenéje, a felvételeket hallgatva mégiscsak egy lassabb, dülöngélős koncertet képzeltem el, az albumokon hallható, kissé vontatott hangvételben.

Az ember, akivel kapcsolatban egy YouTube-keresés során, leginkább olyan című videókba lehet belefutni, amikben feltétlen szerepel az „amazing”, az „incredible” vagy a „super” kifejezés – nos, ez a valaki nem más, mint Victor Wooten.

A Wolfmother az a zenekar, amivel kapcsolatban először akkor esett le az állam, amikor meghallgattam első, self-titled albumukat, másodszor pedig akkor, amikor megtudtam, hogy nem egy eltűnt 70-es évekbeli csodát fedeztem fel, hanem egy aktuális zenekart.
