Minden (jobbnak nevezhető) zenekar életében eljön az idő, amikor elérkeznek a válaszúthoz, ahol a korábban jól bevált tutinak a folytatása/ismétlése és az új zenei világok felé nyitás között kell választaniuk. A sablonoktól hemzsegő indie zenék piacán eredeti, üde színfoltnak számító The Growlers esetében is így történt ez, akik az utóbbi, nehezebb utat választották – és mint ilyenkor mindig, az eredmény ezúttal is elég megosztó lett.
Brooks Nielsenék szakítottak az eddigi sikereket hozó, melankolikus, tipikusan szakítás utáni, surf, garage és psych elemekből összetákolt, leginkább csak beach goth-ként emlegetett zenei világukkal, és egy merész lépéssel visszautaztak egyenesen a ’80-as évek electro-pop zenéi közegébe. Ebben az utazásban a vezetőjük nem más volt, mint Julian Casablancas, aki a lemez produceri munkáit végezte – markáns módon nyomot hagyva maga után. A City Clubon a gitár helyett a szintetizátor lépett a zenei főszerepbe, de hallhatunk kísérletezést más, új hangszerekkel, például xilofonnal is. Azonban sajnos nagyon hiányoznak a lemezről a korábbról megszokott fülbemászó dallamok, helyettük csak olyan táncolósabb dalokat kapunk, amikre szinte lehetetlen emlékezni egy órával a hallgatásuk után.
A címadó nyitódal, City Club akár lehetne egy kimaradt dal is a Phrazes for the Young című Casablancas-szólólemezről. Ezt hallgatva leginkább egy éjszakai autózást képzelek el a neonfényű városban, megvan benne a jó lüktetés, de igazán érdekes megoldást nem tartalmaz. Ezt követi a lemez abszolút húzódala, az I’ll Be Around, ami kifejezetten slágeresre sikerült, jól eltalált hangzással és szinti témákkal, a végén hallható szóló pedig dob még egyet a számon.
A new wave jegyében született Vacant Lot, bár meg tud mozgatni, sajnos végig elég lapos marad. Az ezt követő Night Ride engem a kásás, másnapos reggelek érzésére emlékeztet, a tipikus „Growlers-melankólia” ebben a számban a legerősebb. Bár nem nevezném kifejezetten unalmasnak, mégis éppen csak annyira köt le, hogy ne akarjam továbbléptetni – ez sajnos sok másik dalról nem mondható el a lemezről. A Dope on a Rope esetében érezhető a legerősebben Casablancas hatása. Talán ennek a dalnak a ’80-as évekbeli, diszkós-szintipopos iránya áll a legmesszebb a zenekar eredeti hangzásvilágától. A hatodik, akusztikus, filmzene-hangulatú track, üdítő változatosságot jelent az eddigiekhez képest, és megint visszahoz valamit a régi Growlers-melankóliából. A When You Were Made egy gyermeknek meséli el szülei válását, méghozzá a következő üzenettel: „Don’t worry babe, don’t get too down on yourself / They were in love when you were made”. Még ha a szintis, instrumentális részek kicsit ki is szólnak a dalból, az egész tulajdonképpen jól működik együtt. Azok, akik nem nyitottak a City Clubon hallható új zenei hangzásvilágra, valószínűleg ebben a dalban találják meg a kedvencüket a lemezről.
Az ezt követő számok nagyjából közepes iparosmunkának vagy stílusgyakorlatoknak tekinthetőek leginkább, a Rubber & Bone és a World Ungled sajnos teljességgel feledhető kategória, a szinti-hangzást ezekben sikerült a legkevésbé eltalálni, míg a The Daisy Chain nagyjából olyan, mintha a Beatles már kiégve és fantáziátlanul folytatta volna a ’80-as években is. A Neverending Line megint egy kis változatosságot hoz a garázsos, keményebb hangzással és tökös basszustémával, viszont ennél sokkal több jót nem tudnék mondani róla. A Too Many Timesban Casablancas még vokálozik is, én pedig ha elfelejtem, hogy a Growlers-ről van szó, akkor egy egész vállalható dalnak mondanám ezt a korabeli elfelejtett zenék közül. A záró Speed Living kedves, táncolós funky-ja tulajdonképpen felüdülést hoz és még jól is áll a Growlers-nek, de a lemez összhatásán már nem változtat.
Összegezve, a zenekar dicséretet érdemel azért, hogy megpróbáltak zeneileg továbblépni és volt bátorságuk valami merőben újba belefogni. Azonban ez a mostani kísérlet, még a néhány jó pillanattal együtt is, elég gyengére sikeredett, és azt jelzi, hogy nem ez lesz (remélhetőleg) az irány, amit a Growlers-nek követnie kéne a jövőben.
Fotó: a zenekar hivatalos Facebook-oldala.
