Történelmi párhuzam 1956 és Ukrajna küzdelme között
Felszólalásában a magyar köztársasági elnök felidézte az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot mint a nemzeti önrendelkezés iránti elszántság történelmi példáját. Emlékeztetett arra, hogy a magyarok akkori segélykiáltásai eljutottak a világszervezethez, ám a nemzetközi közösség tétlensége miatt a szovjet tankok eltiporták a magyar függetlenségi törekvéseket.
Ez a történelmi tapasztalat képezi az alapját a jelenlegi keleti szomszédunkban folyó háború megítélésének is. Baka András rámutatott, hogy Oroszország teljes körű támadó háborúja ugyanazt a szuverenitást veszélyezteti, amelyért a magyarok 1956-ban vérüket adták. Kiemelte, hogy Magyarország egyértelműen elítéli az orosz agressziót, és kiáll Ukrajna önvédelemhez való joga, valamint területi épsége mellett.
A nemzetközi közösség felelősségét mérlegelve az elnök hangsúlyozta, hogy a diplomáciai cselekvés hiánya ismét tragikus következményekkel járhat. A testület reformja kapcsán megjegyezte: „A megoldás nem az, hogy elfordulunk az ENSZ-től, mert szükségünk van rá, és szükségünk van arra, hogy működjön” – utalva arra, hogy a globális intézményrendszernek minden tagállammal szemben azonos mércét kell alkalmaznia. A globális konfliktusok elemzése után Baka András a beszéd egy még kényesebb fejezetére tért át, amely már a hazai hatalomgyakorlás alapelveit érintette. Az igazságszolgáltatási rendszerre vonatkozó szavai határozott korlátot szabtak a politika számára.
