A Linóleum címében nosztalgikus, a sokszor emlegetett világfájdalom egyre vidámabban hangzik, pedig köztudott, hogy a bolygó ezen felén nem lehet semmi csak úgy egyszerűen fekete vagy fehér. A négyszámos lemez már egyértelműen közös csapatmunka eredménye és különlegessége, hogy az egyik zenekartag, Günsberger Ákos producerelte.
A Linóleum már egy kézzelfogható kivetülése a zenekaros felállásnak, ugyanis végre rögzítésre kerültek azok a dalok, amit egy pár hónapja már a koncerteken is játszik a banda.
A munka elég gördülékenyen zajlott, mivel mindannyian elég jól érezzük, hogy mi működik az ilyen típusú zenéknél, és mi nem. A végén a keverésnél azért kicsit valószínűleg az őrületbe kergettük Ákost a finomítgatással, de bízom benne, hogy a végeredmény kárpótol minket majd mindenért
– meséli Noémi.
A dalok megint csak szép, ismerős és vegyes érzelmeket fognak meg, egyenként is, de a végén mégis egy történetté állnak össze.
A céltalan intimitáskeresés, félelem az újtól, a függőség és a szabadságvágy, végül az összetartozás pillanatnyi szépség – ez mind belefért ebbe a 20 percbe
– tudjuk meg Noémitől.
Rájöttem, hogy hajlamos vagyok elbagatellizálni az érzelmeket, ami egyfajta védekezés. Most megpróbáltam védtelen lenni
– tette hozzá.
Az EP folytatása mindenképpen várható – koncertek, klipek, új dalok, bármi megtörténhet. Noémi ennek kapcsán még mesélt arról is, hogy:
bár az utóbbi időben sajnos keveset írtam, de azon vagyok, hogy ezen változtassak és a zenekarral is szeretnénk többet együtt lenni. Tervezek különböző projekteket, így például a EP-bemutatón is szeretném bevonni a közönséget a dalszerzés folyamatába, amiből még meglátjuk, mi fog kikerekedni.
A bandát egyébként Gulyás Kristóf (dob – mïus, Hó Márton és a Jégkorszak), Günsberger Ákos (basszusgitár – Szabó Benedek és a Galaxisok, Antonia Vai) és Tóth Dóri (vokál, hegedű – Nunki Bay Starship) alkotják, természetesen, Barkóczi Noémivel közösen.