A 92. életévét idén áprilisban betöltő Bodrogi Gyula ma is töretlen energiával és humorral áll a közönség elé. A Nemzet Színésze a Best Podcast vendégeként idézte fel életének meghatározó, sokszor drámai állomásait, a gyermekkori tüdőgyulladástól a második világháborús bombázásokig. A művész kendőzetlen őszinteséggel beszélt jelenlegi egészségi állapotáról is, amit egy korábbi baleset nehezít meg – írta meg a Blikk.

A színművész elmondta, hogy a mindennapokban már segítségre van szüksége a közlekedéshez, de a helyzetet a rá jellemző száraz derűvel kezeli. Egy lépcsős esés következtében kényszerült a segédeszköz használatára, ám a fizikai nehézségek ellenére az életkedve és a színház iránti elhivatottsága cseppet sem csökkent. Nem tervez visszavonulni, amennyiben a szellemi és fizikai állapota engedi a munkát.

Bodrogi Gyula a bombázások emlékét és a háborús félelmeket is felidézte

Bodrogi Gyula visszatérő emlékei között a korai megpróbáltatások éppúgy helyet kapnak, mint a családja által átélt tragédiák. Kisgyermekként súlyos, akkoriban szinte gyógyíthatatlan tüdőgyulladáson esett át, később pedig a mozgását is nehezítették a fizikai adottságai. A születési neve körüli gyermekkori élményeit is felidézte: Buzik Gyulaként szólították meg, ami a bolti vásárlások során rendszerint mosolyt váltott ki a körülötte lévőkből.

A második világháború borzalmai még mélyebb nyomot hagytak benne. Budapest bombázása idején szerzett gyermekkori élményei a mai napig elkísérik a mindennapokban. „Amikor bombázták Budapestet. a hangja szörnyű volt, a mai napig, ha elmegy a fejem felett egy repülő, befogom a fülem, vagy a párnámat a fejemre nyomom. A másik, láttam anyámat félni, és ez belém égett. Zsidó származású volt. Túlélte” – emlékezett vissza a színművész.

Bodrogi Gyula a lépcsős baleset után is határozottan tervez

Bár korábban sérülést szenvedett és hosszas felépülési folyamaton ment keresztül, a mozgásában maradt korlátozottság sem akadályozza meg abban, hogy a színpadon teljesítsen. A nehezebb időszak után ma már önállóan jár, még ha ehhez támaszra is van szüksége. „Bottal járok, mert leestem a lépcsőn, de nem csinálok belőle problémát. Tudok menni, ez a legfontosabb” – fogalmazott Bodrogi Gyula.

A művész kiemelte, hogy a memóriája tökéletesen működik, a színházi szerepek szövegeit gond nélkül megtanulja, és a korábbi darabokra is pontosan emlékszik. Egyetlen feltételt szabott csupán saját magának a folytatáshoz: addig vállal fellépéseket, amíg az egészsége ezt biztonsággal megengedi. Mint mondta, ha újrakezdhetné, mindent ugyanígy csinálna: „Úgy szeretem az életet, ahogy nekem kijutott. Három irányelvem volt annak idején, amikor ez a pálya kiválasztott engem. Ismerjenek, szeressenek és elismerjenek.”