A tervezőgrafika mindenütt jelen van: plakátokon, cégarculatokon, kiadványokon, könyveken, termékcsomagolásokon. Olyan ága ez a vizuális művészetnek, ami nem korlátozódik a galériák fehér falai közé. Brittnek Andrea a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) tanára ennek kapcsán is kifejtette véleményét az idei METU Best of Tervezőgrafika Diploma 2018 című kiállításról.
ContextUs: Idén is megrendezésre került a METU Best of Tervezőgrafika Diploma című kiállítás. Milyen visszajelzések érkeztek az alkotásokról a diákok, a látogatók és a szakmai szereplők részéről?
Az idei egy nagyon jól sikerült diplomakiállítás volt. Ezt bátran ki merem jelenteni. A tanár kollégáimmal együtt úgy látjuk, hogy igen átgondolt, koncepcionálisan tudatos, de művészileg szabad és egyéni, nagyon szépen kivitelezett, professzionális munkák születtek. Ezt a kiállítást mi már a védések előtt elkezdtük szervezni, ami inspiráló hatással bírt és adott a hallgatóknak egy erős motivációt is. Sokuknak az első bemutatkozási lehetősége volt.
Először úgy terveztük, hogy „best of” legyen, de annyira jól sikerültek a védések és annyira ügyesek voltak a hallgatók, hogy egyszerűen nem tudtunk és nem is akartunk szelektálni.
Ez olyan örömmel töltött el minket, hogy végül mindenkit kiállítottunk. Ha összeadjuk a Tervezőgrafika szak idén végzett BA és MA hallgatóit, akkor ez közel 50 munkát jelent. Ennek bemutatására kiváló helyként szolgált a Gregersen Art Point Galéria. A megnyitón is már szép számmal megjelent a szakmai élet több jeles képviselője. A legjobb pedig, hogy az ő visszajelzéseik is nagyon pozitívak.
ContextUs: A diplomázóknak bizonyára ez nem csupán a publicitásról szól, hanem egy kiugrási lehetőség is a szakmai életüket tekintve. Hogyan segít nekik a kiállítás az elhelyezkedésben?
Természetesen az is a célunk ilyenkor, hogy olyan potenciális munkáltatói lehetőségek is megtalálják a hallgatókat, amivel el tudnak indulni a nagybetűs életben, akár már azonnal. És erre is van példa. Több hallgatót már megkerestek könyvillusztrációval, arculattervezéssel.
ContextUs: A Színművészeti Egyetem színész hallgatóinak vizsgaelőadásain jellemző, hogy megjelennek a szakma képviselői, az esetleges jövőbeli munkáltatók, és kvázi castingolnak a fiatal tehetségek között. Hasonlóképpen kell ezt elképzelni a tervezőgrafikai diplomamunkák kiállításán is?
Pontosan így van, és törekszünk is arra, hogy mi, a tanárok is elhívjuk azt a kapcsolatrendszert, ügynökség vezetőket, kiadókat, akik ebben segítséget nyújthatnak. De az Egyetem marketing csoportja is komolyan foglalkozik ezzel és amerre lehet, ők küldik ki a meghívókat. Végül olyan sokan voltunk a megnyitón, hogy nem is fértünk be. És látható volt, hogy olyan arcok is visszaköszönnek, akiket én a szakmámból mint munkapartnereket ismerek.
ContextUs: Egy művészeti diploma talán annyiban különbözik a többitől, hogy önmagában nem jelent egyenes utat a szakmába. Hogyan tud az intézmény vagy a tanári kar segíteni ebben a hallgatóknak?
A hallgatóinknak kötelező jelleggel gyakorlati hónapokat kell abszolválniuk. Ennek pont az a célja, hogy már a diploma előtt részt vegyenek a szakmai életben, és ki tudják magukat próbálni. Vagy esetleg olyan foltokat tudnak betölteni, ahol úgy érzik, hogy nekik személy szerint valami hiányosságuk van – például elmennek egy nyomdába vagy egy előkészítő részlegbe dolgozni.
A szakmai gyakorlat keretein belül egy-két hónap alatt megtanulnak olyan folyamatokat, ami év közben az ő tervezői munkájukat nagyon jól ki tudja egészíteni.
Úgy adunk segítséget, hogy ezt a palettát évről évre növeljük. Magyarországon belül és az országhatáron kívül is.
ContextUs: A kiállított műalkotások között szerepelt könyv, társasjáték, sőt betűkészlet is. A hallgatók teljesen önmaguktól találták meg ezeket a témákat?
Ennek több előzménye is van. A képzés során arra törekszünk, hogy a tervezőgrafikai szakterületnek – amit mostanában inkább vizuális kommunikáció szakterületnek hívunk – lehetőség szerint minden ágát megmutassunk. Mindezt úgy, hogy a fiatalok tudjanak válogatni és dönteni arról, mely irány áll közelebb a személyiségükhöz, merre szeretnének továbbmenni és majdan diplomatémának választani. A BA képzésen megtanulják a számítógépes programokat, a hagyományos és a legújabb grafikai technológiákat, eljárásokat, emellett a manuális készségeiket is fejlesztjük. A tervezőgrafikán belüli szakterületeket – arculattervezés, könyvtervezés, tipográfia, plakáttervezés, csomagolástervezés – a feladatok során mind-mind gyakorolják.
A mesterképzésnél viszont már kötelezően specializációt választanak a hallgatók, ahol az addig megszerzett alaptudásukat koncentráltan tudják – a szakterületnek megfelelően – fejleszteni és még alaposabban elmélyíteni. Jelenleg három specializáció közül választhatnak: tervezőgrafika, képgrafika és tipográfia-betűtervezés. Utána pedig vagy viszik ezt az irányt tovább, vagy pedig még bejárnak utakat. Az eszközeik, a tudásuk meg van hozzá.
ContextUs: Hogyan néz ki egy védést megelőző műhelymunka a METU-n?
Mi nagyon szigorúak vagyunk. Pontosan azért, hogy ne fussanak ki az időből és biztosan végigjárják azt az utat, ami a koncepció felvetésétől a végső kivitelezésig tart. A kreatív munka ugyanis sok időt igényel, és nem mindig jön elsőre az ötlet. Viszont – hasonlóan a majdani szakmai élethez – itt sincs túl sok idő rá.
Lényegében három hónap van arra, hogy abszolváljanak. Az első ötletfelvetéstől addig, hogy egy diplomamunka megtámadhatatlan legyen.
A koncepciót és a kivitelezését tekintve egyaránt. Ezért kitaláltuk, hogy a hallgatóknak olyan központi konzultációkon kell részt venni, melyek során havonta bemutatják az addigi eredményeiket. Így az összes tanár az összes diáknak látja a munkáját. Tehát ott van a témavezető, akivel napi kapcsolatban vannak, és legalább havi egyszer a többi tanár is rálát a készülő alkotásokra. Ha így nézzük, akkor ez egy globális teammunka. Ezáltal nem fordulhat elő, hogy valaki kicsúszik a ritmusból. Utólag ezért mindig nagyon hálásak is a hallgatók, hogy nem hagyjuk őket elveszni a sok sketch és ötlet között.
ContextUs: Évről évre változnak a trendek és a kiállító diákok. Lát-e olyan közös pontokat a diplomamunkákban, amik egy adott generáció alkotóira jellemzőek?
Ezt abszolút észre lehet venni. Egyrészről ez nekünk is jó, mert minket is frissen tart – ráadásul nemzetközi viszonylatban. Amióta az internet rendelkezésre áll ahhoz, hogy inspirációkat merítsenek és naprakészen juthassanak hozzá a nagyvilág munkáihoz, azóta már szinte egyből megjelennek az aktuális trendek. Az igazán nagy kihívás abban rejlik, hogy valaki az éppen aktuális divatirányzatok mellett hogyan és miben tud egyedi és kiugróan egyéni lenni.
A Pantone Intézet évről évre meghatározza az év színét. Idén például az erős ultra viola, a lila az.
Ez már begyűrűzik a kreatív munkákba is. Tavaly a zöld volt. Minden zöldben úszott, előjött a bio szellemiség, az újrahasznosítás. Minden erre a témára volt ráültetve. Ugyan még vannak átfedések, de most ezt egy kissé pihentettük. Viszont a lila által képbe jött a science fiction, a nyitás a világra. A lila a világmindenségnek, az intellektualitásnak, a tudásnak a színe is. Ezáltal a diplomamunkák is sokkal átgondoltabbak, több a kísérletező, a jövő felé mutató projekt. És nemcsak a színvilágára értem, hanem maga a gondolkodás, ahogy az egyes alkotók foglalkoznak az őket körülölelő világgal, a tudományokkal és a jövővel. Erre a fiatalok a legfogékonyabbak. Ők azonnal leveszik az aktuális trendeket és ez a munkáikon keresztül érzékelhető is. Ettől lépünk mindig előre. Visszanyúlunk ugyan, van, hogy érezhető, valami például a nyolcvanas éveket idézi, de egy továbbgondolt, újravizualizált formában.
ContextUs: A filmművészetben, a zenében és más művészeti ágakban is megfigyelhető, hogy nagyon népszerű a nosztalgia (a ’70-es, ’80-as éveket idéző formai megoldások). Ez a tervezőgrafikában is jelen van?
Ha mondhatjuk így, most pont a hetvenes évek végét, a nyolcvanas évek elejét éljük újra. Mindezt egyben újra is gondoljuk. Nem csupán egy az egyben alkalmazzuk. Vannak bizonyos stílusjegyek akár a reklámfelületeken belül, vagy a plakátok megjelenésében, amik vissza-visszaköszönnek. Ezeket néha kicsit szarkasztikusan, néha könnyed humorral, olykor drámaian provokatív módon, néha pedig nagyon tudatos új stílus kialakításával élesztjük fel.
De témákhoz is visszanyúlunk, akár az érzelemdús művészkönyvek esetében, vagy például nagy divat lett megint együtt társasozni, ami talán az újragondolt szép társasjátékoknak is köszönhető. De mindenképp elengedhetetlen az eredetiség és a kreativitás. Mint amit a lila szín is kommunikál.
Ezáltal kialakul a 2017-es, ’18-as, ’19-es év divatja.
Ennek van egyfajta remake világa, és ezt visszük tovább. Ehhez teszünk hozzá valamit a mából. Így kialakul egy új stílus, amit majd lehet, hogy harminc év múlva megint elővesznek és újragondolnak. Szerintem ezzel semmi baj nincs. Akkor lehet probléma, ha nem tudjuk újraértelmezni. Az nagyon fontos egy grafikus életében, hogy egyedi legyen. Ami azt is jelenti, hogy ő nem adaptál, nem csak alkalmaz, hanem hozzátesz valamit a szubjektív látásmódjából. Egy abszolút értelemben vett újat kitalálni nagyon nehéz, mind stílust, mind koncepcionális felépítést tekintve. De ha egy alkotás tartalmilag, üzenetében, vizuális igazán emlékezetes akkor 30-40 év múlva is emlegetni fogják.
ContextUs: Témavezetőként van olyan téma vagy technika, amit szívesen látna egy diplomamunkában?
Nagyon nehéz, hogy az ember véletlenül se nyomja rá a saját egyéni látásmódját a hallgatóra. Egy jó pedagógus, témavezető háttérbe helyezi magát, és úgy húzza ki a diákból az ő maximumát, hogy közben finoman terelgeti a legjobb út felé. Ez bevallom, nehéz, hiszen minden tanárnak van kedvenc témája.
Viszont a hallgatók témavezetőnek, konzulensnek maguk kérhetik fel a tanárokat választott diplomatémájukhoz. Próbáljuk arra terelni őket, hogy elsősorban ne a személyes szimpátiák alapján döntsenek, hanem találják meg azt a tanárt, aki a legtöbbet tud nekik segíteni a saját műfajukban. Ha például valaki csomagolást, arculatot, társasjátékot vagy olyan könyvillusztrációt szeretne készíteni, amiben térgrafikai elemek jelennek meg, akkor engem választ.
ContextUs: Volt esetleg olyan kiállított munka, amihez személyesen is jobban kötődött?
Ezek a munkák teljes mértékben hozzám nőttek. Mindig egy érzelmi leszakadás is egyben, mikor a hallgatók elmennek. A felkészülési szakaszban szinte több időt töltünk együtt, mint a saját családunkkal. Az általam témavezetett munkák minden apró részletét jól ismerem, és a közös úton olykor a mester-diák viszony átalakul barátsággá, kollegiális kapcsolattá. De nagyon sok olyan munka is volt, amiben személyesen nem vettem részt mint témavezető vagy konzulens, mégis érzelmileg erősen kötődtem ezekhez a munkákhoz is.
Lényegében az összes hallgatót fel tudnám sorolni. Volt például egy könyv, ami a diákunk nagymamájához kötődő viszonyának a visszaemlékezése.
Én diplomabizottsági tag is voltam, és bármennyire is ismertem a fázisait ennek a munkának, sajnos elsírtam magam a védésen, annyira megható volt a prezentáció. Ez az a pillanat, amikor egy művészkönyv, egy tervezőgrafikai produktum nem csak „szép”, de nagyon átgondolt, okosan felépített és tele van olyan személyes indíttatással, ami átjön. Ez a gyönyörű benne. Megfagyott a levegő. Ilyenkor nem tudja az ember félretenni a személyes érzelmeit.
CV
Brittnek Andrea 1968-ban született Budapesten. Tanulmányait a Magyar Iparművészeti Egyetemen illetve Münchenben és Ausburgban végezte. 2013-tól a METU óra adó tanára majd 2017-től főállású mesteroktatója. Emellett több publikáció szerzője és társszerzője. Aktív tervezőgrafikus, munkái számos cégarculatban, termékcsomagoláson és kiadványban fellelhetők.
