Idén 17. alkalommal került megrendezésre Kolozsváron a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle, amely az erdélyi lakosságnak – magyaroknak és románoknak egyaránt – nyújt lehetőséget megtekinteni az elmúlt év magyar filmjeit. A szemlén ez alkalommal többek között olyan filmeket is megtekinthetett a közönség, mint Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas Testről és lélekről című alkotása, vagy az idei év közönség kedvence: Herendi Gábor Kincsem című filmje. A filmszemlével párhuzamosan zajlott a fesztivál versenyszekciója is – a Filmgalopp –, aminek nyertese idén egymillió forinttal és egy Filmgalopp-szoborral gazdagodhatott. A fesztivál egyik főszervezőjével, Buzogány Klárával beszélgettünk.

Hirdetés

ContextUs: Minek az ötlete alapján indult el a Filmtettfeszt?

Az egész a Filmtettből alakult ki, ami egy tizennyolc évvel ezelőtt indult, nyomtatott formájú magazin volt. Azt tudni kell, hogy akkoriban semmiféle magyar nyelvű filmes szaklap nem működött Erdélyben – most sincs egyébként más –, nem volt szakirányú képzési lehetőség, és nem voltak elérhetőek a magyar nyelvű filmek sem. Így hozták létre az akkor aktív kollégák a fesztivált Kolozsváron. Háromnapos rendezvénynek indult, amikor is elkértek és levetítettek néhány filmet. Egy évvel később pedig létrejött a Filmtett-tábor, így a szaklappal együtt ez a három vonal kezdett erősödni az évek során. Kolozsváron akkor évről évre egyre növekedett az igény ezekre a filmekre, ezért egy-egy napppal mindig meghosszabbítottuk, így lett végül ötnapos a rendezvény.

A fesztiválnak két alapvető célja van: az egyik, hogy elhozzuk Erdélybe azokat a magyarországi filmeket, amiket itt nem lehet moziforgalmazásban megtekinteni, a másik célja pedig, hogy az erdélyi filmekre és filmesekre irányítsuk kicsit a figyelmet.

ContextUs: Tehát a magyar nagyjátékfilmeknek Erdélyben a fesztivál ideje alatt van a premierjük?

Igazából romániai premier már lehet a TIFF-en is, mert annak is van magyar filmes szekciója és annak a programját is gyakorlatilag mi állítjuk össze – velük egyeztetve. Idén a TIFF-en már vetítették Az állampolgárt és a Testről és lélekrőlt is. De igen, a programból sok film ilyenkor kerül először bemutatásra. Tavaly óta viszont diszkrét és kis lépésekben belevágtunk a filmforgalmazásba is, és a Tiszta szívvel volt az első film, ami konkrétan mi hoztunk el a romániai mozikba és a bemutatója a tavalyi Filmtettfeszten volt. Most ugyanez a helyzet a Brazilok című filmmel, ami itt október közepétől kerül a moziműsorra, novemberben pedig az 1945 kerül rendes forgalmazásba.

/ Buzogány Klára és Hajdú Szabolcs

ContextUs: Kolozsvárról indult a fesztivál, de mostanra több romániai várost is lefed.

Néhány évvel ezelőtt egy régi ‘váradi ismerős keresett meg, hogy az ottani egyetemen is lehetne néhány napon keresztül vetíteni, próbáljuk meg összehozni. Ezzel indult el a lavina. Nagyvárad után Székelyudvarhely, Csíkszereda és talán Sepsiszentgyörgy is abban az évben indult be. Aztán az öt helyszín kilencre nőtt, a kilenc tizenkettőre és most tartunk itt, hogy tizenkét város és két vidéki település ad otthont a fesztiválnak. Ez egyébként úgy működik, hogy mindenhol van egy kisebb-nagyobb kulturális csoportosulás, amelyik már korábban szervezett hasonló típusú rendezvényt és őket kerestük meg, vagy épp fordítva, ők kerestek meg minket. Ők adják a helyszínt és a technikai felszerelést, valamint egy szervezőt, aki lebonyolítja az egészet, tőlünk pedig a filmeket kapják. Ilyenkor szempont az is, hogy kinek-mekkora a kapacitása. Például Aradon egy román egyesület keresett meg pár évvel ezelőtt, ők évente kétnapnyi filmes programot kérnek, Székelyföldön többet tudnak vállalni, ott három- vagy négynapos rendezvényt szerveznek. Szóval ezt is igyekszünk testre szabni a helyi szervezőkkel egyeztetve.

ContextUs: A közönségtalálkozókat is próbáljátok minél több helyszínre eljuttatni?

Ez attól is függ, hogy mennyire bevállalósak a meghívott vendégek. Öt nap alatt eljutni mondjuk Budapestről Kolozsvárra, Kolozsvárról Sepsiszentgyörgyre, Székelyudvarhelyre vagy Szatmárra, kétségtelenül nagyon megterhelő, de van, aki ezt vállalja, és általában ilyenkor pozitív élményekkel gazdagodnak, aminek mi is nagyon örülünk. Idén például Madarász Isti (A Hurok című film rendezője) vállalta el, hogy Kolozsvár után tovább megy. Nagyon változó, hogy hol vannak éppen közönségtalálkozók, de nyilván az a cél – és ezt a partnerszervezők is mindig kérik –, hogy minél több helyre tudjunk vendégeket küldeni, hiszen egy ilyen találkozás által válik igazán élményszerűvé egy film vetítése.

/ Madarász Isti a Hurok című film rendezője

ContextUs: Idén a versenyszekció filmjei a dokumentumfilmek. Miért éppen erre a műfajra esett a választás?

Mivel Erdélyben több dokumentumfilm készül, mint nagyjátékfilm, ezért az erdélyi témájú dokumentumfilmek mindig is jelen voltak a fesztiválon. Idén pedig bekerültek a Filmgaloppba, ami a fesztivál versenyszekciója. Ez külső kezdeményezésre alakult így, mert az előző években mindig fikciós filmek versenyeztek és sokan megkerestek, hogy miért nem lehet dokumentumfilmeket is nevezni. Ezért úgy döntöttünk, hogy akkor idén legyenek ezek versenyben. Jövőre valószínűleg visszacseréljük és a következő évben megint jöhetnek a dokufilmek. Tehát mostantól váltakozóan tervezzük ezt megoldani, hogy mind a két műfaj teret kapjon.

ContextUs: Van már valami elképzelés azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a jövő év témája?

Valószínűleg kisjátékfilmes verseny lesz, de ezen egyelőre komolyabban még nem gondolkoztunk. Most még az az időszak következik, amikor leülünk összeírni az idei év tanulságait és jövőre annak megfelelően próbáljuk alakítani a fesztivált.

ContextUs: A Filmtettfeszt ideje alatt nem csak a vetítéseken van a hangsúly, hiszen mindig készültök egy workshoppal is. Tavaly kritikaíró műhely volt. Ezúttal milyen programot szerveztetek?

Idén animációs műhelyt csináltunk gyerekeknek. Mindig próbálunk összehozni valamilyen alkotói bázist. Animációs műhelyünk még soha nem volt, ezt most először sikerült megszervezni. 9–14 éves gyerekeket igyekeztünk megszólítani. Fontos megjegyezni, hogy Kolozsváron egyáltalán nincs lehetősége ennek a korosztálynak, ráadásul magyar nyelven, belekóstolni az animációkészítésbe. A műhely vezetésére egy reklámszakembert – Makkai Bencét – kértünk fel, aki évek óta foglalkozik animációval, és tulajdonképpen ő játszott a gyerekekkel szombaton délelőtt. A program szerint a gyerekek három csoportra oszlottak, az indító „varázseszköz” pedig három seprű volt, amiről egymás után szépen mindenkinek bevillant a Harry Potter, és így indultak neki a napnak. A végeredményt két héten belül fogja összerakni Bence, és ezeket a kisfilmeket elküldjük majd a szülőknek és a youtube-on is közzé fogjuk tenni.

ContextUs: Említetted, hogy a Filmtettnek az újságon és a fesztiválon kívül van filmes tábora is. Miről szól pontosan a tábor?

A fesztivál és a tábor olyan szinten is kapcsolódik egymáshoz, hogy a tábori filmek bemutatója mindig a Filmtettfeszten van. Táborozó pályázati úton lehet valakiből, a tábori tevékenység magyar nyelvű, tehát kárpát-medencei fiatalokat várunk. Van egy harmincöt éves felső és egy tizennyolc éves alsó korhatár is. Tíz napra elvonulunk valahová – ez a helyszín minden évben változik –, és a tábor olyan, mint egy pici, leegyszerűsített filmgyár. Van rendező-, forgatókönyvíró csoport, ahová a saját kiskönyvükkel várjuk a pályázókat. Rajtuk kívül van operatőri csapat, vágó, hangmérnök, gyártásvezető, rendezőasszisztens, színész, és persze animációs csoport. A tábor után a résztvevők néhány hétig még szeretnek csinosítgatni a filmeken, csiszolgatni azokat a dolgokat, amikre a tíz nap alatt nem jutott idő. Idén ezt a bemutatót olyannyira komolyan vették a résztvevők, hogy mi is csak nemrég kaptuk meg a kisfilmeket, szinte a Filmtettfesztig utómunkáztak rajtuk.

ContextUs: Általában milyen külső visszajelzéseket kaptok egy-egy fesztivál után?

Lehet, hogy egy picit el vagyunk kényeztetve, mert azt már megszoktuk, hogy a magyarok tudnak a fesztiválról és jönnek is szép számmal – főleg az esti vetítésekkor már telt házzal mennek a filmek. Most már inkább azért szurkolunk, hogy a fordító fülesek közül is minél többet elvigyenek, mert az azt jelenti, hogy román közönség is van a teremben. Erre a nyitásra szükség van, mert igen, a magyarok eljönnek a moziba, hiszen tényleg nincs lehetőség máshol magyar filmet nézni, viszont a románoknak sincs, és a jó filmek nekik ugyanolyan jó élményt nyújtanak. Szerencsére volt olyan, hogy esténként szaladtak ki a fülesekért egy-egy vetítés után azért, hogy meghallgathassák a közönségtalálkozót és ez is egyfajta visszaigazolás számunkra. Viszont a román sajtó jobban figyel a fesztiválra, mint az elmúlt években – ennek nagyon örülünk –, és szerencsére nagyon pozitív visszhangja van az egésznek.

CV

Marosvásárhelyen született, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum kémia-biológia osztályába járt. Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetemen újságírás szakot végezett, közben és utána hosszabb-rövidebb ideig a Szabadság napilapnál, az Agnus Rádiónál, a Kolozsvári Rádiónál és az Ábel Kiadónál dolgozott. 2004 óta a Filmtett munkatársa, 2009 óta főszerkesztője. A Filmtettfeszt egyik főszervezője és sajtófelelőse.

Fotók: Radu Norbert és Kürti Isván

Hirdetés