Mostbet piacelemzési adatok szerint a Premier League klubok átigazolási költségvetései exponenciálisan nőttek az elmúlt években, ami lehetővé teszi a Chelsea-nek, hogy túlárazza saját játékosait a ligán belüli eladások során.
Egyrészről érkezésükkel a Chelsea hirtelen visszaesett az eredményekben. Másrészről egyértelmű javulási tendencia rajzolódott ki: 12. hely, hatodik, negyedik. Az utolsó szezonban még meg is nyerték a Konferencia Ligát a klubvilágbajnoksággal együtt. Igen, a Chelsea még mindig messze van a két fő trófeától (Premier League és Bajnokok Ligája), azonban a klub helyzete már nem tűnik nehéznek.
A Chelsea-t, mint bármely klubot, két síkon lehet vizsgálni: sporteredmények és gazdasági stabilitás. Az elsővel minden meglehetősen egyszerű – elég ránézni a trófeákra és a tabellára, aztán mindenki maga értelmezheti.
Kozmikus Befektetések és Pénzügyi Stratégia
Három és valamivel több év alatt (hét átigazolási időszak, bár a jelenlegi még nem ért véget) a Chelsea új tulajdonosai körülbelül 1,5 milliárd fontot költöttek. Ehhez foghatót senki sem engedett meg magának a futballban. Kozmikus befektetések, bár a Chelsea keretét aligha lehet a világ legerősebbének nevezni.
Még ezek előtt az 1,5 milliárd font előtt a csapat sem nézett ki gyengébbnek. Ezeknek a befektetéseknek a megtérítése lehetetlennek tűnik, de vajon így van-e?
Az utóbbi években írták, hogy a Chelsea a hatalmas kiadások mellett még jól is keres. Ez így van, de van egy fontos árnyalat. Három évig a klub elsősorban az Abramovich-korszak játékosain keresett. Vagyis olyan megalapozott futballistákon, akik megnyerték a Bajnokok Ligáját.
Közöttük volt Mount, akit 68 millió euróért adtak el a Manchester Unitednek, és Havertz, aki 75 millió euróért igazolt az Arsenalhoz. Azok a futballisták, akiket az új tulajdonosok csoportosan szereztek meg, nem hoztak jelentős hasznot. Palmerrel remek találat született – 47 millió euróért vették, sokkal drágábban lehetett volna eladni, de ilyen játékosra szüksége van a Chelsea-nek.
A futballisták többségét minden nyáron sürgősen kölcsönbe kellett adni különböző helyekre. Annyi játékos volt, hogy még a főedző sem ismerte mindet.
Fordulat az Eladásokban
Idén nyáron valami megváltozott. A Chelsea észrevehetően kezdett keresni azokon a futballistákon, akik az amerikai tulajdonosok alatt érkeztek. A legszembetűnőbb példa Maudueke. A szélső meglehetősen homályos szezont produkált, mégis sikerült 56 millió euróért az Arsenalhoz adni (35 millió euróért vették).
Aztán eladták Petrovic kapust 30 millió euróért (16 millió euróért vették). De a legérdekesebb még hátra van. Nicolas Jackson nemrég még alapember volt csatárként, most pedig, a klubvilágbajnokság alapján ítélve, harmadik választás lett a poszton Joao Pedro és Liam Delap után.
Miután a Newcastle elvesztette Sheshkót, éppen Jackson kerülhet Eddie Howe csapatához. Különböző összegeket emlegetnek, 60 millió fonttól 80 millió fontig, de mindenesetre ez körülbelül kétszer annyi, mint amennyit eredetileg Jacksonért fizettek (37 millió euró).
A Premier League klubok túlfizetései már normává váltak, amit a Chelsea ki is használ.
Közben figyelembe kell venni, hogy a Chelsea kerete még mindig túlterhelt, és újoncok jönnek és jönnek. Idén nyáron a londoniak már nyolc futballistát szerződtettek, de még várhatók átigazolások.
- Nyolc új játékos szerződtetése
- Xavi Simons érkezése várható a Lipcsétől
- Alejandro Garnacho érkezése várható a Manchester Unitedtől
- Kapusposzton még mindig vannak kérdések
- Több játékostól még meg kell válni (Nkunku, Sterling, Chilwell)
Egyedülálló Üzleti Modell
A Chelsea bizonyos értelemben egyedülálló csapat marad. A klub egyébként máig nem tud címszponzort találni, bár a szezon kezdetéig egy hét maradt. De a fő különlegesség a személyzeti rotációban rejlik.
Annyi futbalista jön és megy, hogy még a Chelsea szurkolóinak is nehéz mindenkire emlékezni. Korábban ez csak értetlenséget keltett, azonban most a csapat eredményei is rendeződnek, és a pénzügyi kimutatások is javulnak.
Todd Boehly nyilatkozata a helyzetre: „Ha megnézi, mi történik valójában a Chelsea-nél, akkor látni fogja, hogy ott van egy alapvető stabilitás. Úgy gondolom, olyan tervet valósítunk meg, amely végül oda viszi a klubot, ahol lennie kell.”
A klub még mindig mélyen mínuszban van az átigazolási mérleg tekintetében az amerikai tulajdonosok időszakára nézve, de most már legalább valami értelmet lehet felfedezni minebben. A korábban érthetetlennek tűnő stratégia kezd kirajzolódni egy működőképes üzleti modellként.
A Chelsea továbbra is egyedülálló maradt abban, ahogyan a játékoskereskedelmet kezeli. Míg más klubok hosszú távú projektekben gondolkodnak, addig a londoni csapat gyors forgású, nagy volumenű üzleti modellt alkalmaz, amely kezd megtérülni.
