Néhány dologba elég jól beletaláltak a sci-fi-irodalom klasszikus szerzői a koronavírus-járványra vonatkozóan.
Mi marad velünk a poszt-Covid világban?
Miután a több héten át tartó bezártság elmúltával lassan újraindul a gazdaság itthon és külföldön is, feltehetjük magunknak a kérdést: milyen lesz a világ, ha már túl vagyunk a járvány nehezén?
Sokan a spanyol náthával példálódznak, a szakértők pedig azt vetítik előre, hogy az újranyitás után jön majd a visszaesés, a húzd meg-ereszd meg elven történő működés. A Mashable Italia összeszedte, milyen válaszokat adott eddig a sci-fi irodalom.
Távolságtartás
A társasági távolságtartás Isaac Asimov – akinek idén év elején ünnepeltük születésének 100. évfordulóját – 1956-os regényében, A mezítelen napban jelenik meg, amelynek semmi köze a járványhoz. A csillagközi noir a távoli jövőben játszódik. A Föld bolygóról származó nyomozó egy fényévekre található kolóniához látogat, hogy megoldjon egy rejtélyes gyilkosságot. Az ott élők mind jómódúak, hatalmas villákban élnek, óriási birtokaikon robotok végzik a munkát. Mivel megszokták a nagy tereket és távolságokat, már viszolyognak az emberi érintkezéstől. A találkozásokkor, még a szerelmi légyottok során is, távolságot tartanak.
AzAsimov által megjelenített társasági távolságtartás nem csak a mérhetetlen gazdagság következménye. Aki elhagyja a túlnépesedett Földet, a másik véglettel szembesül, és lenézik, ha nem tudja betartani a kötelező távolságot.
Videórandi, az új trend – ezentúl virtuálisan ismerkedünk?Videórandi, az új trend – ezentúl virtuálisan ismerkedünk? Könnyebb lesz kiszűrni, aki biztosan nem hozzánk való A videós kapcsolatnak köszönhetően nem kell lemondani a karantén-időszak alatt sem a találkákról, csak most a személyes találkozók helyett minden átkerül az online térbe. Talán érdemes lesz az elkövetkezendőkben is megfontolni, hogy megtartsuk ezt a szokást.
A mi elszigeteltségünk nem kiváltság, hanem kötelesség. A kijárási tilalom feloldása után sem ölelhetjük meg egymást azonnal, hanem még hónapok kellenek hozzá. A külföldi tengerpartokon és vendéglátóhelyeken plexiüvegből készült válaszfalakat installálnak a napágyak illetve az asztalok közé.
A külvilág hiánya
A veszteségekhez képest semmiség, hogy most mindenkinek kimaradt a tavasz. Ugyanakkor ez is hozzátartozik a kollektív Covid-19 traumánkhoz. A városlakók még azt a kevés természetet sem igazán élvezhették.
Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? (1968) című disztópikus regényében, amely Ridley Scott 1982-es kultfilmjének, a Szárnyas fejvadásznak irodalmi alapja, a Föld egy nyomasztó hely. Miután tönkretették, az emberek távoznak onnan. Egy atomháború elpusztította a természetet, de a fejlett városok megmaradtak.
Ami uralkodik feletted, még megnyomoríthat: a 10 legjobb disztópikus filmThis is the trailer of the film representation of George Orwell’s ‘Nineteen Eighty-Four’ and follows the story of two lovers in a society dominated by Big Br… Michael Radford rendezése filmként nem vált olyan klasszikussá, mint a George Orwell Bibliaként idézett műve. Listánkra főként különös hangulatvilága miatt vettük fel.
Az ott lakók szenvtelenül élik tovább az életüket, miközben arra várnak, hogy ők is elhagyhassák a bolygót. Miután elvették tőlük a természetet, az emberek elkezdték isteníteni. Az állatok eletromos replikáit bálványként imádják. Igazi státuszszimbólumnak számítanak, ami egyben azt is jelzi, mennyire vissza akarnak találni a teremtett világ és az ember közötti elveszett harmóniához. Megható tisztelet övezi a kihalt állatok után maradt űrt betölteni hivatott tárgyakat.
Amit elvesztünk, arra vágyunk, emlékezünk, tiszteletben tartjuk. A természet még velünk van, sőt, magához is tért, amíg nem pusztítottuk. Vajon környezettudatosabbakká válunk? Képesek leszünk-e úgy elérzékenyülni egy élő állat látványától, mint a Szárnyas fejvadász főszereplője?
Elhagyni az otthon biztonságát
Arthur C. Clarke, a 2001. Űrodisszeia (1968) és a Randevú a Rámával (1973) szerzője élete utolsó éveiben, 2003-2007 között, Stephen Baxterrel közösen írta meg az Időodüsszeia-trilógiát (Az idő szeme, Napvihar, Elsőszülöttek). Ezekben a kötetekben a 21. század vége felé a Földön zajló titáni harcról ír. Egy napvihar következtében először a túlélés, majd az újjáépítés a tét.
Két hónapon át alig mozdultunk ki otthonról. A négy falon kívüli világ veszélyes hely lett. Az új világban, Londonban gránittömbökből épülnek az új felhőkarcolók. A katasztrófa traumatizált túlélői a borzalmak után biztonságos bunkerekben kívánnak élni, ahová bezárkózhatnak.
Az osztrákok szabálya szerint csak maszkban próbálhatnak zenészekAzon nem lepődünk meg, hogy az egész világot sújtja a koronavírus-járvány – bár tegnap megírtuk, magyar tudósok eredtek a kór nyomába, hogy felfejtsék, honnan érkezett hazánkba. És persze ez alól a zenészek sem kivételek. A koncerthiány hatalmas bevételt húz ki a zenészek zsebéből. Noha mind külföldön, mind hazánkban igyekeznek megmenteni a szakmát.
A világjárvány alatt is veszélyes helynek számított a külvilág. A koronavírus az emberek közötti szoros kontaktussal terjed, de ez korántsem jelenti azt, hogy aki kilép az utcára, veszélyben van. A karantén alatt, átvitt értelemben, megvastagodtak a lakások falai. Ezek után nem mindenkinek fog könnyen menni kilépni a biztonságos lakásból és visszatérni a munkahelyére a poszt-Covid világban.
Szórakozás mindenek felett
A Fahrenheit 451 (avagy az 1982-es magyar kiadás címe szerint Marsbéli krónikák) Ray Bradbury remekműve 1953-ból. A totalitárius, fogyasztáson és szórakozáson alapuló amerikai társadalom kritikája. A könyveket betiltották, a tűzoltók égetik el őket a polgárok támogató egyetértése mellett. A háromdimenziós televízió és a jólét tespedtsége uralkodik mindenek felett.
Bradbury nem a nagyon távoli jövőbe nézett, hogy elképzelje ezt az disztópiát. A második világháború utáni amerikai társadalom az otthoni kényelembe süppedve a fogyasztással próbálta elfelejteni a háborús traumáit, amelyek helyére aztán a hidegháborús és a nukleáris fenyegetettség lép. A könyvégető, elkényelmesedett embereket semmi sem kényszeríti, önként adják át magukat a nihilista jólétnek.
A kijárási tilalom és a rendezvények betiltása a koronavírus elleni küzdelemben elsőként tette be a kaput a személyes társasági és kulturális életnek. Távol tartott, elkülönített, depresszióba lökött a mindennapok borzalmaival és a belső őrlődéseinkkel. Fel kell tenni a kérdést, hogy ha vége lesz a járványnak, lesz-e majd újra kedvünk olyan önfeledten szórakozni, hogy ismét megfeledkezünk azokról a lényeges kérdésekről, amik most a vírus kapcsán nyilvánvalóvá váltak? És végül elégetjük, na nem a könyveket, hanem a megoldásra váró problémák listáját, csak hogy ne kelljen szembesülni velük?
A vészhelyzet-diktatúrák
Válsághelyzetben erős vezetőre és irányítókra van szükség. A nyugati demokráciákban a vezetők az egész vészhelyzet során a szokásosnál nagyobb hatalommal rendelkeznek, aztán minden visszaáll a megszokott rendbe. De ez nem mindig így történik. A jóval törékenyebb demokráciákban az is lehet, hogy nincs visszaút a diktatúrából.
Nem kell messzire mennünk: március végén Orbán Viktor számára megszavazta a 133 bátor ember az időkorlát nélküli teljhatalmat. 2010 óta, amióta Orbán vezeti az országot, a magyar jogállamiság egyre csak leépül, és a hatalmi ágak egyre inkább egy kézbe összpontosulnak.
Az 1984-ben George Orwell egy totalitárius diktatúra természetrajzát tárja az olvasó elé. Ott is elengedhetetlen a vészhelyzet fenntartása, az állandó háborúskodás a hatalom legitimizálása érdekében. Óceánia, Eurázsia és Keletázsia a három világhatalom, akik állandóan konfliktusban állnak egymással. Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy tényleg igaz-e, a hatalmak valóban léteznek-e vagy egyetlen országról van szó, és csak a Nagy Testvér propagandája az egész, hogy megtartsa a hatalmát a nép fölött. Az viszont bizonyos, hogy a vészhelyzet fenntartására a hatalom megtartása miatt van szükség.
Orbán Viktor a koronavírus-járványról: Kaptunk egy figyelmeztetéstA Mária Rádiónak adott interjút Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aminek egy részletét meg is osztott saját Facebook-oldalán. Természetesen a koronavírus-járvány elleni védekezés volt a fő téma. A miniszterelnök szerint amikor már éppen kezdtek jól menni a dolgok – belendült a gazdaság, szinte mindenkinek volt munkája -, akkor kaptunk egy figyelmeztetést, ami így szól: jó az, hogy jól éltek, de ne feledkezzetek meg arról, hogyan kell szépen élni!
Több országban a válság csak ürügy arra, hogy aláássák a demokráciát és megerősítsék a jogállamisági álarc mögé rejtett autokrata berendezkedést. Néhány esetben a járványhelyzet kezelésébe bele is bukhat a rezsim, de ennek az ellenkezője is igaz lehet.