Jeszenszky Zsolt jobboldali publicista megtalálta a Fidesz történelmi vereségének igazi okát – és az nem Matolcsy György, nem a gazdasági válság, hanem Orbán Viktor 2025-ös indiai útja, ahol a publicista szerint a miniszterelnök tudtán kívül bálványimádást követett el, és ezzel kaput nyitott a gonosz szellemek előtt.

Jeszenszky Zsolt Hajdú Péter műsorában vendégeskedett, és a beszélgetés végén a Fidesz választási vereségének spirituális magyarázatát fejtette ki. Az elemzés kiindulópontja Orbán Viktor 2025 januári indiai útja volt, amelynek során a miniszterelnök egy hindu templomban – a helyi vendéglátók felé tett gesztusként – áldozati ajándékot vitt be egy hindu istenségnek. Jeszenszky szerint ez a látszólag apró protokolláris aktus teológiai értelemben nem volt következmény nélküli. „Akkor ő ott egyfajta bálványimádást követett el akaratán kívül, és kaput nyitott a szellemvilág felé, a gonosz szellemek felé, ami ezáltal beengedte őket az életébe” – fejtette ki, hozzátéve, hogy egy „Ábrahám Robi” nevű alkotó videójában ez részletesen ki van dolgozva.

Hajdú Péter a hallottakra visszakérdezett: akkor emiatt bukott most, és nem Matolcsy miatt? Jeszenszky nem zárta ki ezt a lehetőséget. Kifejtette, hogy az emberek által elkövetett bűnök – legyen szó hűtlenségről, lopásról vagy bálványimádásról – negatív szellemi energiákat engednek szabadjára, amelyek előbb-utóbb következményeket vonnak maguk után. „Ha ezek a rossz energiák egy idő után már tobzódni kezdenek, olyan méreteket öltenek, akkor annak következménye van” – fogalmazott, az Ószövetség logikájával párhuzamot vonva: ahogy Isten megbüntette Izraelt a bálványimádásért, úgy büntette most meg a Fideszt is.

Jeszenszky Zsolt és a jobboldali publicisztika spirituális vonulata

Jeszenszky Zsolt neve nem ismeretlen a hazai jobboldali médiában: rendszeres kommentátora és publicistája volt azoknak a felületeknek, amelyek az elmúlt évtizedben a Fidesz kulturális és szellemi holdudvarát alkották. Megjelenései jellemzően a konzervatív keresztény értékrend mentén szerveződtek, és a politikai elemzést gyakran ötvözte vallási, spirituális keretrendszerrel. Ez az értelmezési horizont önmagában nem szokatlan a jobboldali publicisztikában – a vereség okának egy indiai templomi gesztusra visszavezetése azonban még ebben a kontextusban is kirívóan egyedi magyarázatnak számít.

A publicista gondolatmenete ugyanakkor belső logikával rendelkezik a saját keretrendszerén belül. Az Ószövetségi analógia – Izrael büntetése és kegyelembe való visszafogadása – a fideszesek körében ismert narratív elem, amely a nemzeti keresztény politika folytonosságát és a bukás ideiglenes jellegét egyszerre sugallja. Jeszenszky ezzel egyúttal reményt is kínált: ahogy Izraelt visszafogadta az Úr, úgy a Fidesz is visszatalálhat – feltéve, hogy megbánja bűneit és elhagyja a bálványokat.

„Volt már bukás, volt már felemelkedés"

A spirituális magyarázat mögött egy politikai üzenet is meghúzódik: a vereség nem végleges, és nem is strukturális okokra vezethető vissza. Jeszenszky értelmezésében a Fidesz nem azért veszített, mert elfogyott a bizalom, mert a gazdaság megroggyan, vagy mert a korrupciós ügyek elérték a kritikus tömeget – hanem azért, mert egy protokolláris gesztus spirituális következményekkel járt. „Ez előfordult a Fidesszel is: volt már bukás, volt már felemelkedés” – mondta, a 2002-es vereséget és a 2010-es visszatérést idézve fel implicit módon.

Hajdú Péter kérdése – „és emiatt bukott most, és nem Matolcsy miatt?” – pontosan azt az iróniát villantotta fel, amelyet a néző is érezhetett: a Fidesz gazdasági örökségét, a jegybanki vitákat és a korrupciós ügyeket egyetlen indiai templomi látogatás spirituális következményeivel magyarázni egyszerre megkapó és elgondolkodtató narratíva.

Jeszenszky szerint Orbán Viktor Indiában tudtán kívül bálványimádást követett el – és ez nyitott kaput a gonosz szellemek előtt, nem pedig Matolcsy György vagy a gazdasági visszaesés.

Az interjú pillanatok alatt bejárta a hazai sajtót, és nem véletlenül. Jeszenszky magyarázata tükörképe annak a zavarnak, amely a Fidesz holdudvarában a vereség feldolgozása kapcsán tapasztalható: van, aki belső árulókban keresi a felelőst, van, aki a sajtóban, és van, aki egy 2025 januári ázsiai útban. A közös nevező az, hogy a strukturális önkritika mindhárom esetben elmarad – és helyette a magyarázat máshová mutat.