Azért fura, hogy az lesz az idei év utolsó beszámolója, aminek legelőször fogtam neki. Láttam egy operát, néztem még egyet, és vártam, hátha bejutok a harmadikra; aztán rájöttem, hogy rosszul indítom az írást, később meg túl hosszúnak éreztem. De most már végre itt van, lássuk…
Várjon Dénes, a világ egyik legfoglalkoztatottabb magyar előadója újra a színpadon; ezúttal az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál keretében lépett fel, Joshua Bell hegedűművésszel. Bellel való találkozásukról, feleségével közös lemezükről, fesztiválokról, és természetesen az örök és hallhatatlan Beethovenről beszélgettünk.
Szeretem-e Brahms-ot? Igen. Elalélok-e, amikor Grieget játsszák elképesztő virtuozitással a művészek? Igen. Kicsordul-e egy könnycsepp a szememből, ha felcsendül Chopin bármelyik édes-bús dallama? Igen. Na, ezért rajongok Beethovenért: tőle mindezt – és még többet is – megkapom, egyben…
Annyira boldog vagyok, hogy a teljes skót nyarat Edinburgh-ban tölthettem. Idén ez egy keddi napra esett…
