Címke
A Illyés Bence legfrissebb cikkei a Contextuson.
Lenyűgöző, végtelenül szórakoztató, katartikus – és még sorolhatnánk a jelzőket –, hogy milyen élményben is lehetett része annak, aki ellátogatott a Snarky Puppy zenekar/zenei project/jazz-cirkusz fellépésére, a MüPába.
A stoner műfaj egyik legfőbb éllovasának számító ukrán trió tavaly jelentette meg új, The Harvest címre hallgató lemezét, amely megérdemelten nagy lelkesedést váltott ki a rajongók között.
A Ben Caplan & The Casual Smokers egy nagyon profi, szórakoztató és energikus koncertet adott tegnap a Dürer Kertben telt ház előtt. A koncert a nyitószámtól (Birds With Broken Wings) a záróakkordként elhangzó Strangerig végig erős intenzitással pörgött. Ugyanakkor megvoltak a kellemes, leülős részek is – és még a What A Wonderful World is elhangzott a visszatapsolás után!
Az egyik legrosszabb dolog, ami előfordulhat egy művésszel, az szinte biztosan az, hogy mindig egy másik művészhez hasonlítják. Viszont a Ben Caplan & The Casual Smokers esetében egyszerűen túlságosan is kézenfekvő a Tom Waits-cel való párhuzam.
Az egyik, pozitív értelemben legmeglepőbb koncertélményemet az amerikai dark-country zenekarnak köszönhetem. Bár kétségkívül jól működik lemezen a Slim Cessna zenéje, a felvételeket hallgatva mégiscsak egy lassabb, dülöngélős koncertet képzeltem el, az albumokon hallható, kissé vontatott hangvételben.
Az ember, akivel kapcsolatban egy YouTube-keresés során, leginkább olyan című videókba lehet belefutni, amikben feltétlen szerepel az "amazing", az "incredible" vagy a "super" kifejezés – nos, ez a valaki nem más, mint Victor Wooten.
A Wolfmother az a zenekar, amivel kapcsolatban először akkor esett le az állam, amikor meghallgattam első, self-titled albumukat, másodszor pedig akkor, amikor megtudtam, hogy nem egy eltűnt 70-es évekbeli csodát fedeztem fel, hanem egy aktuális zenekart.
