Hajós Eszter Bejárati égbolt címmel debütált a Könyvfesztiválon. Prózakötetével? Nincs kimondva, nincs eldöntve, vagy talán el van, de ez már megmarad az ez már megmarad az írónak, alkotói hátradőlés, hogy tessék akkor gondolkodni!
CHANGE-CHANGE galériájukba külföldi alkotókat is hívnak, próbál nyitni a nemzetközi művészet felé, miközben saját elmondása szerint ő maga is „sírva mulat” magyarként. Ember Sárit július 5-én nyíló kiállítása kapcsán kérdeztük. Mesélt nekünk többek közt az örökségeinkhez való viszonyunkról, valamint a 19. században megragadt nosztalgiáról. És tárgyakról, melyeket már nem kell ragasztgatni.
Június 24-én 15. alkalommal rendezték meg a Múzeumok Éjszakáját. A kánikulában szívesen húzódunk be a kiállítótermekbe, ahol tűző naptól mentesen, kellemes hűvösben vészelhetjük át a délutánt, majd mire lemegy a nap, előbújhatunk a múzeum falai közül, és ellátogathatunk a koncertekre is. A tűző napot én sem tűröm jól, így hát a múzeumi klímát választottam én is: ragasztani mentem a Vasarely Múzeumba, természetesen szigorúan az op-art tanulmányozása érdekében.
Lehet, hogy ismerjük Budapestet, és itt élünk több éve. De ki mondta, hogy attól még nem mehetünk el egy városnéző sétára? Mondjuk inkább úgy, egy alternatív városnéző sétára.
Az alkotócsoport szó már önmagában ígéretesen hangzik. A művészet sokszor egyéni munka, mégis szüksége van az embernek a közegre, ahol a gondolatok megfogannak.
Budapestben az az egyik fantasztikus dolog, hogy az ember lépten-nyomon művészetbe tud botlani, mint például a Holyland kiállításba.
