Május 9-én ünnepelte 85. születésnapját a hazai etológiakutatás és -oktatás megteremtője, Csányi Vilmos, Az emberi természet: humánetológia könyv írója.
Szakmája a vegyészet, hobbija a díszhaltenyésztés
Csányi Vilmos, 1935.május 9-én született Budapesten, 1953-ban érettségizett, majd 1958-ban végzett Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar vegyész szakán. Ezt követően a Budapesti Orvostudományi Egyetem (később Semmelweis Orvostudományi Egyetem) Orvosi Vegytani Intézete munkatársa lett. Érdeklődése a biokémia felé fordult, ahol mikrobiológiai kutatásai során kémiai ismereteit a biológiával társíthatta, ahogy mondta: szakmája a vegyészet, de hobbija a díszhaltenyésztés volt.
1973-ban visszatért az ELTE Természettudományi Karára, ahol a magatartásgenetikai laboratóriumban kezdett dolgozni. Irányításával nőtt ki a laboratóriumból az oktatási és kutatási centrummá vált etológiai tanszék, az egyetemen etológiát, humánetológiát, magatartásgenetikát és rendszerelméletet oktatott, a tanszéket 2000-ig vezette.
Egyetemi állásai mellett az MTA és az ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportjának vezetője. 2011-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjban részesült. Összesen két évet töltött az Amerikai Egyesült Államokban, először a Harvard Egyetemen, majd a New York State Research Institute for Neurochemistryben mint vendégkutató.
Fő kutatási területe az állati és az emberi viselkedés, az agyműködés problémája, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései. Etológiai kutatásait a dél-ázsiai paradicsomhalak vizsgálatával kezdte, és sikerült olyan mechanizmust találniuk, amely a tanulási folyamatot valamilyen kulcsingerhez köti.
Csányi úttörő volt a szakmájában, szembement vele
Ezután kezdtek csoportjával kutyákkal foglalkozni, amelyeket addig az etológia figyelmen kívül hagyott, mert azt gondolták, nincs természetes környezetük – ő viszont úgy vélte, a több tízezer éve háziasított állatok számára a természetes környezet az ember világa.
Vizsgálataik közben olyan jelenségeket észleltek, amelyeket a hagyományos etológia eszközeivel nem lehetett megmagyarázni: a kutyák nem állatok, hanem kisgyerekek módjára viselkedtek, spekuláltak, az egyes emberekkel különböző kapcsolatba kerültek.
Kutatócsoportjával sikerült bebizonyítaniuk, hogy a kutya is lehetséges vizsgálati terület, 2009-ben a nagy tekintélyű amerikai Science tudományos lapban négyoldalas riport jelent meg tanszékükről, amelyben elismerték az új területet, a kognitív etológiát, vagyis az elme etológiáját. Ma már több tucatnyi laboratórium létezik külföldön, amelyek a tőlük átvett metodikával kutatják a kutyákat.
Csányi Vilmos szerint az embercsapatban élő, beszélni nem tudó, de az emberrel közös akciókban részt vevő, az emberrel együttműködő kutyák vizsgálata hozzájárulhat az emberi kommunikáció kialakulásának megismeréséhez.
Nevéhez fűződik az evolúció általános elméletének kidolgozása, amely a biológiai evolúció mellett technikai, pszichológiai, illetve kulturális folyamatokra is átültethető, értelmezhető.
Két éve, 2018-ban Géczi János József Attila-díjas író-költő adta ki Őszi kék című kötetét, amely Csányival való eszmecseréit – gasztronómiáról, kertészetről, társadalmi és politikai folyamatokról – dokumentálta. Mint mondta Géczi a vele készült interjúnkban, „már 18 évesen az ő kötetéből tanultam, hiszen egy nagyon fontos biokémiai könyv szerzője is.” A Líra és Móra Kiadó sikerlistáján is előkelő helyen szerepelt az Őszi kék.
