Az Átlátszó szerint a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság két férfit állított elő Kőszárhegyen. Köztük volt Dézsy, aki dokumentumfilmeket készített a Seuso-kincsekről, és új filmjének „slusszpoénjaként” szeretné megtalálni a hiányzó darabokat.
A helyszínen emberi csontokat, tégla- és kerámiatöredékeket foglaltak le. A múzeum munkatársa elsőre régészeti korú leletnek minősítette a csontokat; a rendőrség régészeti leletek és védett kulturális tárgyak lopásával összefüggő büntetőügyben tartott házkutatást Dézsynyél, amely nála eredménytelen volt.
Dézsy szerint nem ásatást végzett: egy korábbi munkagép által megbolygatott földhányásból kerültek elő a csontok, a múzeumot pedig előre értesítette. A székesfehérvári Szent István Király Múzeum főigazgatója ezt vitatta: elmondása szerint Dézsy levele csak az előállítás után érkezett.
A Fidesz-közeli médiában is rendszeresen szereplő rendező politikai nyilvánosságban betöltött helyzetét árnyalja a Contextus Megafonról szóló korábbi cikke: itt azonban nem politikai állítás, hanem egy régészeti helyszín kezelésének szabályossága a kérdés.
Az ásatásban a föld nem adja ki könnyen a történetét
Az ásatás szereplői nem pusztán kincset keresnek Sutton Hoo földjében: minden réteggel azt mérlegelik, mi marad meg a múltról, ha a feltárás tempóját a látvány és az elismerés diktálja. Dézsy esetében is ez a konfliktus élesedik ki. A rendező egy sikeres dokumentumfilm-véget képzelt el, a múzeum viszont azt hangsúlyozta, hogy az előkerülő csontok és tárgyak kontextusa nélkül az információ veszik el.
„A legnagyobb baj az illegális ásogatásokban az, hogy olyan adatok vesznek el, amelyekkel a szakemberek tovább tudnának dolgozni.”
mondta Pokrovenszki Krisztián múzeumigazgató.
A területet az eset után hivatalosan is régészeti lelőhelyként vették nyilvántartásba és védelem alá helyezték. Dézsy továbbra is újabb kutatást tervez, miközben az Átlátszó részletes beszámolója szerint a Nemzeti Múzeum és a helyi intézmény hivatalos feltárásai már zajlanak.
Kapcsolódó cikk
A ásatás felől a történet tétje nem az, hogy előkerül-e még egy kancsó, hanem hogy marad-e hozzá olvasható múlt.
