Dézsy Zoltánt június 27-én Kőszárhegyen állította elő a rendőrség, amikor a dokumentumfilmes a hiányzó Seuso-kincsek nyomában egy feltételezett föld alatti üreget akart feltárni. A 444 által ismertetett ügy azért lett több egy félbeszakított kincskeresésnél, mert a helyszínen emberi csontok, valamint tégla- és kerámiadarabok is előkerültek. Ettől a pillanattól a készülő filmhez kapcsolt kutatás és a régészeti örökség védelme került egy történetbe.

A Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság két férfit vitt be a kőszárhegyi kőbányától, egyikük Dézsy volt. A lefoglalt tárgyakat a polgárdi rendőrőrsre szállították, a Szent István Király Múzeum munkatársa pedig első vizsgálat alapján régészeti korú csontokról beszélt. A rendőrségi intézkedés önmagában nem jelent bűnösséget, de a nyomozás régészeti leletek és védett kulturális javak eltulajdonításával összefüggő büntetőügyben indult, Dézsynél pedig házkutatást is tartottak. Az ügy súlyát ezért nem önmagában az előállítás, hanem a helyszínről elvitt tárgyak és azok lehetséges eredete adja.

Dézsy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió korábbi újságírója, riportere és szerkesztője, az utóbbi években pedig a Hír TV-ben és a Pesti Srácokban is szerepelt. A közéleti ismertségét az „Elment az öszöd” című, Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde köré épített film is erősítette; a Contextus korábban a film politikai közbeszédben betöltött szerepéről is írt. Most azonban nem egy újabb politikai produkció, hanem a régészeti kutatás szabályai és egy személyes megszállottságnak tűnő vállalkozás került a figyelem középpontjába. Dézsy számára a Seuso-ügy régóta visszatérő filmes téma, a hatósági eljárás viszont egészen más keretet adott ennek a munkának.

Dézsy Zoltán a Seuso-kincsek hiányzó darabjait kereste

A rendező 1997-ben és 2016-ban is készített dokumentumfilmet a Seuso-kincsekről, jelenleg pedig a harmadik részen dolgozik. Az Átlátszó részletes riportjában arról beszélt, hogy a film dramaturgiai csúcspontja lenne a hiányzó tárgyak megtalálása. Saját elmondása szerint egy tanú által említett, nagy kővel lezárt üreget akartak elérni, ezért kértek munkagépet a bánya területén. Vagyis a markoló használatát nem önálló régészeti feltárásként, hanem a feltételezett üreg megközelítésének eszközeként írta le.

Dézsy azt állította, hogy nem régészeti ásatást végzett, hanem a talaj felszínét vizsgálták át, és a csontok már korábban, egy forgatás idején kerülhettek ki a földből. Szerinte a múzeumot előre értesítette e-mailben. Pokrovenszki Krisztián, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum főigazgatója ezzel szemben azt mondta: Dézsy levele csak az előállítás után érkezett meg, és a múzeum kérésére a leletanyagot sem vitték be. A két beszámoló közötti eltérés a nyomozás egyik lényeges körülménye lehet, mert az értesítés időpontjáról és a leletek kezeléséről is eltérően beszélnek.

Dézsy Zoltán a Seuso-kincsek hiányzó darabjait kereste

A múzeum szakemberei a helyszín későbbi vizsgálatakor Árpád-kori és római kori emlékeket is találtak. Ez nemcsak a június 27-i munka megítélését teszi érzékennyé: a terület immár hivatalosan nyilvántartott és védett régészeti lelőhely, ahol a további terepmunka már szigorú feltételekhez kötött. Pokrovenszki szerint már a nyilvántartásba vétel előtt is le kellett volna állni az első csont vagy lelet előkerülésekor, majd haladéktalanul értesíteni kellett volna az illetékes hatóságot vagy múzeumot. A főigazgató álláspontja szerint tehát már az első előkerült tárgy is megváltoztatta volna a helyszíni munka szabályait.

A konfliktus ettől válik különösen kényessé. Dézsy saját finanszírozású, dokumentumfilmhez kapcsolt kutatásként írja le a vállalkozását, és azt állítja, rajta kívül senki sem keresi komolyan a hiányzó tárgyakat. A múzeum főigazgatója ezt vitatta: közlése szerint a Magyar Nemzeti Múzeum és a Szent István Király Múzeum együttműködésében ma is zajlanak hivatalos vizsgálatok, csak a munka részleteit nem hozzák rendszeresen nyilvánosságra. A kérdés így az, ki dönthet arról, mikor és milyen módszerrel kutatható tovább a Seuso-történet. A két fél nemcsak a történteket, hanem a kutatás nyilvánosságának és ellenőrzésének módját is másként látja.

„Be is jelentettük a területet, tehát most már szerepel a közhiteles nyilvántartásban és védelem alatt áll” – mondta Pokrovenszki Krisztián.

Dézsy jelezte, hogy július végén újabb kutatást tervezett, és a rendőrségi eljárás után adatlopás, illetve adatkiszivárogtatás miatt is feljelentést tett. A kőszárhegyi ügy következő fejezete azonban már nem a készülő film forgatókönyvétől függ: a nyomozásnak és a régészeti szakértőknek kell tisztázniuk, hogyan kerültek elő a leletek, miközben a frissen védett terület miatt minden további Seuso-kutatás jóval szorosabb intézményi ellenőrzés alá kerül. A hiányzó tárgyak felkutatásának régi története így egy olyan helyszínen folytatódhat, ahol a további lépésekhez már a védelem szabályai szabják meg a keretet.