Lehet, hogy véget ért a király akciófilmek időszaka, hiszen az utóbbi időben a legtöbb bevételt hozó alkotások mind Disney-mesék rebootjai voltak. Idén több ilyen feldolgozás is a mozivászonra került. De hogyan lehetséges, hogy ezek az újragondolt alkotások könnyűszerrel kiszorítják az élvonalból az olyan nemes rendezőket is, mint a Becstelen Brigantyik atyját? Illetve az elképesztően magas bevétel és nézettségi szám egy jó filmet ígér?

Nem egy új trend

A Dumbo nem hozott akkora sikert, az Aladdin viszont milliókat kaszált a debütálást követő első hétvégén. A júliusban bemutatott Az oroszlánkirály-remake 75, 7 millió dollárt zsebelt be a bemutatót követő 10 napon belül. Bármilyen meglepő, a mindenki által jól ismert mese újragondolása jegyeladásban második helyre kényszerítette Quantin Tarantino legújabb filmjét, a Volt egyszer egy Hollywoodot.

A Disney-filmek rebootjai mindig is hihetetlenül jól tejeltek, de ez nem mindig járt biztos sikerrel. A Rotten Tomatoes csak 52%-ra értékelte Az oroszlánkirályt, ami igen gyenge és egyben meglepő eredmény a bevételből kiindulva. A nézők véleményei is megoszlanak erről. Sokan élből el is utasítják a régebbi történetek újraforgatását.

A probléma ezzel csak az, hogy valójában nem kizárólag Disney-remake-ekről beszélhetünk: a legtöbb film cselekménye valamilyen másik történetben gyökerezik. A kedvenceinkről sokszor ki sem derül, hogy egy már létező forgatókönyv átdolgozása.

A 2001-es Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi egy 1960-ban debütált alkotás újragondolása, de A tégla sem egy egyedülálló forgatókönyv, sokkal inkább a 2002-ben bemutatott Szigorúan piszkos ügyek utódja. Na, és persze az Aladdint sem a Disney szülötte, az eredeti történetet Az ezeregy éjszaka meséi kötetében fedezhetjük fel.

Disney-Rebootok Az Elmúlt Évekből / A Szépség És A Szörnyeteg, Az Oroszlánkirály, Aladdin

És ugyan mostanában hatalmas visszhangja van a remake-eknek, leginkább a Disney-karakterek újjászületése miatt, de valójában nem mai trend.

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Egyre több újraforgatott film kerül a vászonra, mert Hollywood kimerült az ötletelésben, és a stúdiók sem elég bevállalósak, hogy támogassák az egyedi elgondolásokat. A remakekészítés nem újdonság. Az emberek az idők kezdete óta ezt csinálják: újramondják a már létező történeteket, régi elképzeléseket és emlékeket használnak fel egy jó sztori érdekében[/perfectpullquote]

írja egy Reddit-felhasználó.

A zöld háttér bizony csodákra képes!

A számoktól eltekintve azonban érdemes hátralépni és körbejárni a kérdést, vajon mitől ennyire sikeresek ezek az újraforgatott Disney-mesék a negatív vélemények ellenére is.

Itt muszáj megemlítenünk a fiatalabb korosztályokat, akik jelentős részét képezik a rajongótábornak. Elsősorban a gyerekek azok, akik megőrülnek a beszélő oroszlánokért, dzsinnekért és lapátfülű elefántokért. Továbbá eleve nagy szó, ha a moziműsor kínálatában találunk olyan alkotást, amire a kölykök is beülhetnek tekintve, hogy erre régebben csak elvétve volt példa. Így, ha másért nem, már csak azért is jegyet váltunk a filmre, hogy a gyereknek meglegyen az éves “moziélménye”.

Az újraforgatott Disney-mesék rendezői pedig szem előtt tartottak egy rendkívül fontos szempontot: a 21. századi gyerekeknek elképesztően nagy, szinte csillapíthatatlan vizuális igénye van. Így, ha beülnek anyuval, apuval a moziba, nem elég eléjük rakni egy hagyományos rajzfilmet.

Ez már az ő korosztályukban is dedósnak és lejártnak számít, és bármilyen hihetetlen, az ő kis világukban többek között az is meghatározza őket, hogy mit néznek.

Sokkal menőbb imázsra tehet szert az a gyerek, akinek az apukája megengedte, hogy egy Tarantino-filmmel zárja az estét vagy épp már egy élőszereplős Aladdint nézhet végig a moziszékben, mint az, aki az eredeti rajzfilmeket nézi vissza kazettáról. Az újraforgatott Disney-meséknek pedig valóban elképesztő vizuális megjelenítésük van, a régebbiekhez képest legalábbis egészen biztosan. A zöld háttér bizony csodákra képes!

Az élőszereplős Disney-újragondolások valóságosak, amik szintén elvarázsolják a gyerekeket. Aladdin, Dumbo, A szépség és a szörnyeteg; ezek már nem csak mesék, hanem valós történetek, hús-vér embereknek tetszenek. Nem csak menőbb alkotások, de a megjelenítés miatt elhitetik a gyerekekkel, hogy valóban éltek ezek a szereplők. Ezáltal követendő példává, a kiskorúak barátaivá válnak.

Kapocs, nosztalgia, beavatás

Az élőszereplős mesékre tekinthetünk generációk közti kapocsként is. Ezek azok, amik elől egyik korosztály sem zárkózik el teljesen. A gyerekek rajonganak a mesebeli figurákért, felnőttként pedig szívesen nézik vissza a régi nagy kedvencek újjászületett alakjait. Az animációk sok esetben komolytalannak tűnnek, míg egy megfilmesített régi történet remek alkalom a nosztalgiázásra.

A rebootok esetében pedig nem kell előzetes kutatómunkát se végezni, hogy mégis milyen filmre ülünk be a gyerekkel, mert Az oroszlánkirály alakjait, Aladdint vagy a lapátfülű elefánt esetét már mind jól ismerjük.

Szívesen nézzük vissza, mivé lettek a régi nagy kedvencek, történetük hogyan ültethetőek új korba és új technológiába. A reboot-meséknek megvan az a kettőssége, hogy egyszerre hagyományosak és formabontóak. Ez pedig mindenképp felkelti az idősebb korosztály figyelmét is, ami a nézettség, ezáltal pedig a bevétel jelentős gyarapodását eredményezi.

Ha hódolni szeretnénk a pátosznak, mondhatjuk azt is, a reboot-mesék beavatásnak is tekinthetőek. Minden szülő álma, hogy egyszer bevezethesse a gyerekét abba, ő hogyan nőtt fel, mi volt menő anno. A Disney-mesék újragondolásai egy kiskaput nyújtanak ezen a téren, hiszen egy régebbi kort idéznek, egy általunk ismert sztori kerül újragondolásra. Ezt már nem utasítja el a gyerek élből, hiszen erősen premier és trend szaga van mindennek. Újdonsághajhász világunkban ez pedig felettébb vonzó a fiatalabbaknak.

A popkultúra prominensei

Persze, minden Disney-rebootnak köze van a divathoz is. Egyre több animációs figura kerül rá ruhadarabokra a zenekaros pólók helyett, az Ariel nyomatos felsőkkel meg lehet idézni a csajos rocker stílust. De Dumbo visszaköszön táskákról és füzetekről is, míg Aladdin és Hófehérke telefontokokon foglalták el méltó helyüket. A rózsaszín mesevilágot már rég levetkőzték magukról, a mai trend részét alkotják ők is. Menőnek számít őket “viselni”, mert valahol már a kultúra részét képezik.

A filmipar talán erre is próbál reflektálni. Ezek is kultuszfilmmé válnak azzal, hogy tíz-húszévente újraalkotják őket, más vizuális világot vagy hangulatot teremtenek a régről jól ismert, de kissé elfeledett szereplők mesevilágának.

A rendezők egyszerűen nem hagyják, hogy a mesefigurák kiégjenek a köztudatból. Egy Hitchcock-féle film esetében persze ez teljesen más, A madarak vagy a Psycho például kivitelezésük, egyediségük miatt váltak kultuszfilmmé. Ám a hollywoodi rendezők más technikával igyekeznek elképesztő összegeket bezsebelni. A kreatív történetírást mellőzve régi sztorikat vesznek elő, hogy egy lebilincselőbb vizuális megjelenítéssel vonzzák be a nosztalgiázni vágyó felnőtteket és látványra éhes fiatalokat. Nem az üzenete, az egyediség vagy épp a filmtörténeti mérföldkőnek számító kivitelezés miatt válnak örökéletűvé ezek a filmek, hanem az ismétlődő újjászületésük miatt.

Nem szabad elfelednünk azt sem, hogy a reboot-rendezők mekkora összegeket szánnak a kiváló reklámra. Konkrétan a csapból is az folyik, hogy az oroszlánkirály vagy a kis hableány visszatér közénk. Ezeknek az alkotásoknak nem csak trend és kultúra, de elképesztő hír értékűk is van. Az újraforgatott filmek majdnem akkora szenzációnak vannak beállítva, mintha maga Woody Allen térne vissza hozzánk. És mégis ki ne akarna azokkal a figurákkal újra találkozni, akik életünk és kultúránk egy jelentős részét meghatározták? És ha a nézőközönség még mindig nem lenne elég, a hihetetlen összegeket felemésztő reklámfogások egészen biztosan bevonzanak boldog-boldogtalant a sorok közé, efelől semmi kétség.

Reform vs. rizikós vállalkozás

Az igazi titkát a reboot-filmeknek valóban nehéz felfedni. Ugyan a Disney-mesék remakjei egyaránt felkeltik a fiatalabb és idősebb korosztály érdeklődését, van némi kultúra, divat és hír értékűk is, az értékelésük mégsem mindig tükrözi ezeket a sikereket. Mégis érdemes elgondolkodni azon, miért van ekkora bűvköre ezeknek a mesefiguráknak.

A kivitelezés valóban más, lenyűgöző. Nosztalgiázásra és családi program lehetőségnek is kiválóak, de valójában itt ki is merülnek ezek az újragondolt történetek. A cselekmény nem tartogathat sok újdonságot számunkra, hiszen a társadalom széles rétege ismeri őket.

Ez a remake-mánia pedig előidézi a már jól ismert effektust, amikor mindenki elmegy megnézni a filmet, mert úgy “illik”, de valójában egyáltalán nem olyan érdekfeszítőek ezek az alkotások, mint ahogy a reklámokat és bevételi arányokat ismerve várnánk.

Az újraforgatások egyik következménye lehet az eredeti mondanivaló kiforgatása vagy épp figyelmen kívül hagyása és a karakterek jellemének csorbulása is. A Maszk újraalkotói már egy nőt képzeltek el a főszerepbe, míg Ariel helyett egy afroamerikai színésznő testesíti meg a vörös hajú hableányt. Utóbbi még akár piros pontot is érdemelne, hiszen ugyan miért kéne kiszorulnia a barna bőrű kisasszonyoknak a hercegnők világából. Másrészről azonban egy elég jól ismert karaktert fosztanak meg egyedi személyiségjegyeitől.

Összességében a Disney-remakekről sok minden elmondható. Egyszerre hagyományt követőek és újítóak, fiatalos, de valahol már “lejártak”. Ezek a történetek tele vannak lehetőséggel és elcsépelt klisékkel.

Az újragondolt sztorik pedig nem csak király reformoknak tekinthetőek, hanem rizikós vállalkozásoknak is, hiszen az újító szándék ellenére is becsúszhatnak hibák, hiányosságok, esetleges félreértelmezések. Egy azonban biztos: akárhányszor forgatják újra a nagy kedvencek történeteit, legtöbbünk minden negatív vélemény ellenére is jegyet vált majd, hogy újra láthassa a régről ismert barátokat.