A magyarok nem azért türelmetlenek, mert száz nap alatt akarnak új országot, hanem mert harminc éve azt látják, hogy nálunk az idő mindig azoknak dolgozik, akiknek van mit elrejteniük.

Magyarország igazságtételt rendelt Magyar Pétertől, lehetőleg még ebéd előtt

Különös idegesség terjed az országban. Nem barikádokkal és égő kukákkal érkezik, hanem kommentmezőkben, kocsmai félmondatokban és a vasárnapi ebéd azon pontján, amikor valaki leteszi a villát, körbenéz, majd felteszi az egyetlen kérdést, amely ma valóban érdekli a politikára még fogékony magyarokat: jó, de mikor viszik már el ezeket?

Ez nem puszta vérszomj, és végképp nem az elkényeztetett választó hisztije. A Tisza-szavazók számára már a választások előtt is a legfontosabb ügyek közé tartozott a vagyonosodási vizsgálatok megindítása és az Európai Ügyészséghez való csatlakozás. Nem egyszerűen másik kormányt rendeltek Magyar Pétertől, hanem annak bizonyítékát, hogy Magyarországon a lopás újra bűncselekmény, a közpénz újra pénz, a választási vereség pedig nem egy diplomata-útlevéllel, jachttal és olaszországi lakcímmel megédesített korai nyugdíjazás.

Fejeket akartak látni, visszaszerzett kastélyokat, lefoglalt luxusautókat és egy fekete kisbuszt hajnalban valamelyik gondosan térkövezett kapubejáró előtt. Ehelyett hivatalok, bizottságok és türelemre intő nyilatkozatok érkeztek.

Közben minden reggel előkerül egy újabb számla, túlárazott szerződés vagy közpénzből finanszírozott magánkirándulás. Magyarország lassan végtelenített pénzügyi boncteremmé változik, ahol naponta felnyitnak egy újabb fiókot, majd ünnepélyesen közlik, hogy abban is egy hulla volt. Legutóbb kiderült, hogy a megszüntetett Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetői 183 alkalommal összesen 5,76 millió forintot költöttek VIP-bankkártyákkal. Az egyik elszámolásban egy 49 500 forintos limonádé is felbukkant. Tökéletes ital egy tökéletes rendszerhez: savanyú, túlárazott, és végül azok fizetik ki, akik meg sem kóstolhatták.

Magyarországon a türelem mindig a tettestárs volt

A Tisza-kormány első száz napja után most egyre többször hangzik el, hogy az elszámoltatás időbe telik. Ez jogilag természetesen igaz. Jogállamban nem lehet embereket miniszterelnöki utasításra börtönbe zárni, és egy Facebook-poszttal sem lehet elkobozni a vitatott eredetű vagyonokat. Az állam nem westernkocsma, ahol Magyar Péter belöki a lengőajtót, lelövi a zongoristát, majd napnyugtáig visszahozza az összes ellopott milliárdot. Csakhogy ezt nem most kellett volna először elmondani. Az „Út a börtönbe” és a „Tisztítótűz” nem egy hároméves intézményfejlesztési terv szlogenjeként működött. Ezek politikai lángszórók voltak. A tömeg pedig joggal kérdezi Magyar Pétertől, hogy ha egyszer behozták a benzint, mikor gyújtják meg.

A türelem szó ráadásul rosszul cseng egy olyan országban, ahol a várakozás eddig következetesen a felelősöket segítette. Mire lezárult a vizsgálat, eltűnt a dokumentum. Mire megszületett a vádirat, elévült az ügy. Mire megérkezett a rendőrség, a pénz már egy magántőkealap, két családtag és három egzotikus cég mögött szívta a koktélt. Ezért félnek sokan attól, hogy a rendszerváltásból megint pusztán kormányváltás lesz: új nevek kerülnek az ajtókra, miközben a régi világ emberei nyugodtan befejezik a csomagolást. A Tisza első száz napját értékelő elemzés szerint ugyan létrejött a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal, valódi ereje, pontos jogköre és várható eredményessége azonban továbbra is homályos. A választó viszont nem jogkört akar. Azt akarja tudni, mikor történik végre valami, amit már nem lehet egy újabb sajtótájékoztatóval elintézni.

Magyar Péternek ezért nem látványos letartóztatásokat kell rendeznie, hanem el kell indítania az órát. Meg kell mondania, mely ügyek vizsgálata kezdődött meg, mennyi vagyont biztosítottak, milyen jogi akadályok állnak előttük, mikorra várható eredmény, és ki vállalja a felelősséget, ha a határidő eredmény nélkül jár le. A magyar társadalom talán képes várni, de csak akkor, ha közben látja, hogy a másik oldalon nem pakolják tovább a teherautót. Mert a választók nem feltétlenül azt akarják, hogy minden reggel bilincs csattanjon. Csak bizonyítékot kérnek arra, hogy ezúttal nem ugyanazok menekülnek el, miközben őket ismét türelemre intik.