A Deep Glaze és a Dope Calypso a magyar alter rock két kiemelkedően izgalmas csapata. A zenekarok minimális ismeretével senki nem gondolhatta, hogy ez egy lightos csütörtök este lesz.

Bemelegítés röpi előtt

A bulit a Skeemers nyitotta. A 2015-ben alapult beach pop zenekar az év elején adta ki első nagylemezét, the venice period címmel. Zenélés a tengerparton, míg röplabdáznak és táncolnak a lányok – jellemezték a stílusukat egy interjúban. A Skeemeres zenéje valóban üdítő, hangulatuk könnyen átragad a hallgatóra. A koncerten azonban – hiába az énekes, Ferenczi Szonja lelkesítése – egy ideig csak a frissen felragasztott karszalaggal a terembe beszédelgő érkezők unalmas látványához nyújtottak találó aláfestést.

Skeemers a Dürer Kertben, 2018 / Fotó: sinco

Az első 15 perc után történt azonban valami, a gitártémák egyre izgalmasabb lettek, az énekbe több erő költözött, a talpak pedig már porolták is a padlót a négynegyedes ütemre.

Fantáziadúsabb számokat hallhattunk, a Fairlady, az Abondoned Child vagy a Surfboard már lelkesen táncoló tömeg előtt szólhatott. A dalok sorrendje remek ívet adott a koncertnek.

Utólag belegondolva a Skeemers jó munkát végzett, tisztességesen bemelegítettek mindenkit a Deep Glaze fellépésére.

Rövid gerjedés

A Deep Glaze az előzenekarhoz képest rendesen belekezdett: elsötétült a terem, a zenekart vörös fény világította, míg a zenészek felvezették magukat. A közel egyperces intróból kibontakozott a Constant destruction, a banda első nagylemezének első dala. A szám elején felcsendülő határozott riff instant megalapozta a hangulatot. A magyar alternatív rock egyik legstílusosabb feltörekvő csapata tavaly áprilisban jelentette meg a Pressure névre hallgató lemezt, a koncert a korongon található zenék mentén zajlott.

Dope Calypso a Dürer Kertben, 2018 / Fotó: sinco

Az album egyik legnagyobb erőssége, a közel tökéletesre fabrikált hangzásvilág remekül érvényesült élőben is. A legjobb perceket a Bloodlust, a Terminate és természetesen a Deep Glaze bemutatkozó EP-jéről ismert Shadow című számok hozták el. A koncert azonban épp olyan rövid volt, mint az új album, és ez volt az egyetlen komoly problémája. Mire mindenki éppen hozzászokott volna a füleket kényeztető pszichedéliához, a fiúk már búcsúzkodtak, még normális visszatapsra sem volt idő.

Gorilla – és cápaeső

Egy elhúzódó cigiszünet miatt fél percet késve értem vissza a Dope Calypso koncertjére, érkezésem után a terem fülledt, izzadtságszagú melegével együtt csapott meg az a felfokozott atmoszféra, amit a zenekar antréja teremtett. Egyből tudtam, mire számíthatok: Kelemen László már a második szám alatt a közönség sorai között nyúzta a gitárját, félmeztelenül, bal mellbimbója körül egy rajzolt mindent látó szemmel. Amit más, hangulatban egy óra alatt ér el, azt Sarkadi Mikiék (ő is félmeztelen, mellkasán felirat: Shitty is pretty) az első akkorddal váltották ki, és nem vették le a lábukat a gázpedálról.

A Burundi Dance Floor Revolution táncos forradalma a szemem előtt vált valósággá, a Heat alatt bárki odaveszhetett volna a pogóban, a Shark in the sea of love kezdetekor egy cápajelmezes alak táncolt a színpadon.

És ha már az állatoknál tartunk, a Goodbye monkey tiszteletére egy gorilla tűnt fel, majd ugrott a közönségbe.

Goodbye, Monkey, Shark is coming / Fotó: sinco

Ha a Guiness bizottság egyik tagja éppen a Dürer Kertben járt volna, akkor az egy koncertre jutó legtöbb body surf rekordját is beállították volna az este folyamán. Még szerencse, hogy a buli előtt kávéztam, így volt elég lélekjelenlétem ahhoz, hogy gyorsan feldobjam a kezeimet, hárítva ezzel a gorillát, aki majdnem rám zuhant. Dalról dalra hömpölygő őrület, számonként legalább egy bodysurf-baleset, a levezetésre még a Deep Glaze két tagja is visszatért kiénekelni magukból azt, ami a saját koncetjükről lemaradt. A Dope Calypso kifogástalan bulit csapott, a résztvevők aligha felejtik el egy ideig.

Dope Calypso – Goodbye Monkey (Official Music Video)

The official music video for Goodbye Monkey.

Az újonc, a feltörekvő és az őrült

Hiába indult be nehezen a skeemers szekere, hiába volt túl rövid a Deep Glaze, a két zenekar összeválogatása a Dope Calypso eszeveszett banzájával nagyon jó döntésnek bizonyult. Az egész estét átjárta az a jellegzetes, különleges hangulat, ami olyan jól tükrözi az elmúlt évek klubéletének feltörekvő zenekarait. Kiszámíthatatlan és stílusos. Kimunkált és vad.