Harminchat éves fáziskésés a rendszerváltás óta
A nyitottaktak.hu oldalon nyilvánosságra hozott mintegy 50 000 név és a megnyíló adatbázisok azonnal a hazai közbeszéd legmeghatározóbb témájává váltak, miközben a szakmai értékelések jóval visszafogottabbak maradtak. Dull Szabolcs a beszélgetésben rámutatott, hogy a most zajló folyamat évtizedekkel maradt le arról a pillanatról, amikor annak még sorsfordító ereje lehetett volna a magyar társadalomban.
„36 éves késésben vagyunk. Tehát mindennek a rendszerváltás környékén sokkal nagyobb politikai tétje lett volna, sokkal több következménye lett volna…” – fogalmazott az interjúban az elemző. Ha mindez 1990-ben zajlik le, a rendszerváltó elit összetétele és a későbbi politikai intézményrendszer is alapvetően másképp alakulhatott volna.
Az elemző kiemelte, hogy 1990-ben sokkal több adat és dokumentum állt volna rendelkezésre, azóta viszont rengeteg irat eltűnt vagy eltüntették őket. Emiatt a mai nyilvánosság már csak töredékes, sok szempontból hiányos forrásokból kénytelen dolgozni.
A korábbi főszerkesztő és egyetemi oktató szerint ma már nem pusztán jogi kérdésekről van szó, hanem egy megkésett erkölcsi határvonal meghúzásáról. A társadalomnak azonban most egy olyan korban kellene tisztán látnia az egykori szerepeket, amikor a közvetlen számonkérés lehetőségei szinte teljesen elenyésztek.
Miközben a közvélemény és a média egy része azonnali leleplezéseket vár a közzétett nevektől, a feltáruló dokumentumok feldolgozása sajátos mechanizmusok szerint indult el. A felületeken azonnal felbukkant egy olyan leegyszerűsítő látásmód, amely a valóság bonyolult viszonyait egy jól ismert szórakoztató műfaj mintájára igyekszik lefordítani.
Dull Szabolcs szerint a mostani nyilvános reakciók pontosan az Árulók a kastélyban mechanizmusát másolják. A felbukkanó 6-os kartonok viszont egészen másról tanúskodnak, mint amit a felületes szemlélő elsőre gondolna.
