Az elhamarkodott megbélyegzés és a kartonok valósága
Amikor az ügynökakták megnyitásáról beszámoltunk, a kormányfő szintén figyelmeztetett a leegyszerűsítő megbélyegzés veszélyeire. Most a megnyílt nyilvántartások nyomán a sajtóban és a közösségi médiában szinte azonnal megindult a találgatás a felbukkanó nevekről. Dull Szabolcs meglátása szerint a társadalom jelenleg leginkább az Árulók a kastélyban című televíziós formátum mintájára kezeli az adatokat, megpróbálva minden érintettet kizárólag árulóként vagy áldozatként besorolni.
A valóság ezzel szemben jóval összetettebb, hiszen a nyilvánosságra került 6-os kartonok önmagukban nem alkalmasak egy-egy ember teljes történetének felrajzolására. Ezek a lapok az állambiztonsági tisztek saját feljegyzései alapján születtek meg, így kizárólag a szolgálatok adminisztrációs szempontjait tükrözik.
„…az, hogy valakiről készült valamilyen akta, az még nem jelenti azt, hogy ő erkölcsileg megbélyegezhető, és hogy ő tényleg együttműködött volna az állambiztonsággal” – hangsúlyozta az interjúban az elemző. Egy dosszié létezése mögött sikertelen beszervezési kísérlet, kemény zsarolás vagy éppen folyamatos ellenállás is meghúzódhatott.
Dull felidézte az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának álláspontját is, amely szerint egyetlen levéltári anyag sem tartalmazhatja önmagában a teljes igazságot. A beszervezés feltüntetett indoka, például a hazafias alapra hivatkozás, a korszakban éppúgy takarhatott zsarolást, mint önként vállalt lojalitást.
Bár a hírekben elsőként országosan ismert személyiségek – köztük Árpa Attila, Szikora Róbert vagy Nógrádi György – neve került elő, a kutatás igazi tétje nem a felszínen zajlik. A nyilvánosságra került tömeges adathalmaz mélyén olyan folyamatok rejlenek, amelyek sokkal közelebb állnak a hétköznapi emberek egykori valóságához.
A közzétett mintegy ötvenezer név döntő része nem a reflektorfényben élőkről szól. Hogyan alakította át a helyi közösségek mindennapjait a körzeti iskolaigazgató vagy a falu papjának beszervezési aktája?
