A csökkenő kamatok és az eladósodás csapdája

A csatlakozás egyik legvonzóbb gazdasági ígérete az alacsonyabb kamatkörnyezet és az olcsóbbá váló finanszírozás megjelenése a belföldi szereplők számára. Ez a folyamat beruházásokat és fogyasztásbővülést indíthat el, ám komoly makrogazdasági kockázatokat is hordoz magában.

Az önálló monetáris politika megszűnésével a hazai jegybank már nem tud saját hatáskörben kamatot emelni, ha a gazdaság hirtelen túlfűtötté válik. Ez a védelmi vonal teljesen kiesik a döntéshozók eszköztárából a belépés pillanatában.

„Az euróbevezetés előtt ki kell építeni a védekezést a túlzott eladósodás ellen, mert utána már nem lesz ott a magyar gazdaságpolitika kezében a kamatemelés eszköze” – mutatott rá az elemzésben Égert Balázs.

A déli eurótagállamok korábbi tapasztalatai jól mutatják, hogy a kontrollálatlan hitelkiáramlás ingatlanpiaci és eszközárbuborékok kialakulásához vezethet. Ha a belső költségek emelkedését nem kíséri hatékonyságnövekedés, az exportőrök elveszítik piacaikat, és hosszan tartó recesszió alakulhat ki.

A szakmai szervezetek szerint a csatlakozási folyamatban a felügyeleti és makroprudenciális szabályozást jóval a hivatalos belépés előtt fel kell készíteni ezekre a kockázatokra. A szabályozó hatóságoknak szigorúbb hitelezési korlátokkal kell megakadályozniuk a magánszektor túlzott adósságfelhalmozását.

A kötelező előírások teljesítéséhez az ERM II árfolyam-mechanizmus szigorú szabályait is követni kell, de Straub Roland szavai szerint a valódi vizsga egészen máshol dől el.