Létezik-e egy egyenes görbe? A MoMo Art Csoport szerint mindenképpen. Főleg, ha a helyszín is „görbe”. Emlékszünk még gyermekkorunk nyelvtörőire, mint például a „Pöttyös bögre, görbe bögre”? Milyen jókat mulattunk, amikor próbáltuk gyorsan kimondani és összeakadt a nyelvünk. Ha nem is ez a névadója a Görbe Bögre kávézónak, ami helyet adott a kiállításnak, de mindenképpen kedves, barátságos környezetet teremtett a képeknek.
Kezdjük ott, mi is az a MoMo Art csoport! Olyan művészeti egyesületről van szó, aminek a célja a különböző művészeti ágak egybefogása, egy kortárs alkotó műhely létrehozása, ahol az alkotók maguk is tanulni vágynak egymástól, előtérbe helyezve az együttalkotás fontosságát és az önkifejezés mindenfajta művészi megnyilvánulását. A képzőművészeten kívül, jelen van itt a színház, a tánc, a zene és az irodalom is. Jelenleg két állandó helyszínen kaptak teret. Az egyik a Kredenc, a másik pedig a mostani kiállítás helyszíne, a Görbe Bögre. De ezeken túl a Művészetek Völgyének is állandó résztvevői két éve, saját, erre az alkalomra készített összművészeti performanszok által.
A mostani kiállításon hét alkotó műveit tekinthetjük meg. Minden festmény személyes indíttatású, élmény alapú, adott esetben társadalomkritikai jelleggel bíró alkotás. A megnyitó nagyon baráti és egyszerű volt, a szó legjobb értelmében véve, minden fennkölt szóvirágtól és művészettörténeti leírástól, magyarázattól mentes.
Ezek helyett inkább egy másik művészeti ág, két rendkívül tehetséges művésze adott rögtönzött élménykoncertet nekünk.
Benkő Zsolt szaxofonon, Gyöngyösi Ádám pedig gitáron jammelt, rendkívül különleges hangulatot teremtve ezzel. A hatást emelte a teremben uralkodó sötétkék fény, a falakon látható fura egyenletek és a plafonon lévő kifutópálya-szerű fénycsíkok, melyek az egészet földöntúlivá tették, mintha egy másik, párhuzamos dimenzióba kerültünk volna.
Beszéljünk kicsit az alkotókról is, dióhéjban! Többen közülük már az egyesület tagjai, például Bíró Roland, aki grafikus és fotóművész. Képeit épp ennek a két világnak az egyesülése alkotja, kicsit meghökkentő, kicsit vicces keresése ez, az élet értelmének.
Bojtor Verabella, aki illusztrátorként kezdte, de a fa iránti szeretete és a színes mesés világ minden munkájában fellelhető.
Czanik Mátyás festményei jellegzetessége, hogy mesterien játszik vonalak és színek kombinációjával.
Czuder Tamás, szintén grafikus, és ami nagyon érdekes és könnyedén fellelhető a képein, az a környezet, a természet szeretete, hiszen a másik végzettsége, környezetkultúra tanár.
Máthé Zsuzsa Sedah, a transzrealizmus jellemző a munkáira. Ennek, a vizuális művészetek új korszakának az ihletője József Attila, így fogalmaz, az 1937-ben Thomas Mann üdvözlése című versében, ami lehetne éppen Máthé Zsuzsa ars poetikája is:
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] …Te jól tudod, a költő sosem lódít:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk. [/perfectpullquote]
Mészáros Zsófia jelmez-és díszlettervezőként végzett és a mai napig is ez a főfoglalkozása. Talán éppen ezért nem véletlen, hogy a képein megjelennek a térhatások, a görbe vonalak. A megnyitó után beszélgetésünkben Fecsó Andrea, az egyik művésztársa, találóan úgy fogalmazott róla:
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Te egy igazi gömbölyű vagy. [/perfectpullquote]
Mert nála még az egyenes vonal is görbévé válik.
Nem véletlenül hagytam a bemutatás végére Fecsó Andreát, aki Mészáros Zsófival együtt végzett, de ő inkább teljes egészében a festészetet választotta hivatásának. Szubjektív véleményem az, hogy ezt bizony nagyon jól tette. Festményeit első pillanatra gyermekien játékosnak hihetjük. Figurái, mintha éppen egy mesekönyvből léptek volna át a vászonra.
Ám ha jobban megnézzük őket, a játékosság mögött komoly emberi, mindenki által megélt, ismert történetek és néha éles társadalomkritika van. Személy szerint nagyon szeretem Fecsó világát.
Amolyan „képregény”, útmutató az élethez felnőtteknek, kezdőknek és haladóknak egyaránt.
A kiállítás megtekinthető a Palota-negyed szívében, a Rökk Szilárd u. 3-ban, a Görbe Bögrébe kávézó és galériában, 2016. június 15-éig.