A Momentum alapítója Facebook-bejegyzésében azt írta, az energiaválságnak még nincs vége, a következő hetek hőhullámai pedig újra próbára tehetik a magyar energiarendszert. Az alacsony Duna-vízállás körül már korábban is kiéleződött a közéleti vita: egy államtitkár külföldi útjának célja is politikai támadások kereszttüzébe került.

A takarékosságot politikai üzenetté emelte

Fekete-Győr most nem intézkedést jelentett be, hanem a lakosság viselkedéséből vont le politikai következtetést. Szerinte az emberek türelemmel és felelősségvállalással reagáltak, ezzel pedig cáfolták azt az elképzelést, hogy Magyarországon csak félelemmel, ellenségképekkel és állandó konfliktussal lehet közösséget szervezni.

Egy felemelt kéz nem marad magánügy

Miloš Forman filmjében McMurphy televíziónézésről kezdeményez szavazást az osztályon. A szabályok betűjére hivatkozó Ratched nővér már lezártnak tekinti a kérdést, amikor Bromden főnök végül felemeli a kezét. A gesztus későn érkezik, ezért formálisan nem változtatja meg az eredményt, mégis szétszedi azt a képet, amely szerint a betegeknek nincs saját akaratuk. A hatalom addig a csendet beleegyezésnek olvasta.

Kapcsolódó cikk

„Ma már nem ők nevetnek, hanem a történelem nevet rajtuk" – Fekete-Győr András így reagált arra, hogy Magyarország csatlakozik az Európai Ügyészséghez

Fekete-Győr érvelésének is ez a magja: a takarékosságot nem puszta fogyasztási adatként, hanem közös döntésként értelmezi. A Száll a kakukk fészkére szavazásában Bromden felemelt keze nem írja át a formális döntést, de megmutatja, hogy a hallgatás nem feltétlenül jelent egyetértést.

A bejegyzését ismertető beszámolóban azzal vádolja az Orbán-rendszert, hogy korábban a válságokat megosztásra használta. Most azt állítja, az emberek más választ adtak: figyeltek egymásra. Ahogy Bromden főnök felemelt keze, ez a válasz is attól lett politikai állítás, hogy nem maradt magánügy.