Miniszterelnöki bírálat és az elhallgatás kérdése
Magyar Péter miniszterelnök Feledy bejegyzése alá írt kommentjében fejtette ki a kormányzat határozott álláspontját. A kormányfő szerint egy állami vezető kinevezésekor kötelező elvárás lett volna a 84 milliós forrás feltárása, különösen úgy, hogy a kifizetések egy része a választások utánra esett.
Feledy Botond a kommentek között vitatta ezt az időzítést, kijelentve, hogy a választás utáni időszakban már a Tisza Párt csapatával működött együtt. Magyar Péter azonban fenntartotta, hogy a korábbi szerződések eltitkolása önmagában kizárja a bizalmi pozíció betöltését.
A politikai elemzők is gyorsan reagáltak az összeférhetetlenségre; Török Gábor a Facebookon úgy fogalmazott: „Ismerve a helyzetet, azért ez nem kis bravúr. (Az persze, hogy a nyilvánosság egyikről sem tudott, már más kategória)”.
A felmerülő kérdésekre válaszolva a kormányfő megerősítette, hogy a kinevezés előtti tájékozódás során egyszerűen rákérdeztek az esetleges kockázatokra, nem folytattak titkosszolgálati vagy nyomozati eljárást. Miután a felkínált önkéntes lemondási lehetőséggel a vezető nem élt, azonnali hatályú felmentéséről határoztak.
A kialakult botrány nem csupán személyi ügy maradt, hanem a Tisza Párt által képviselt politikai irányvonal hitelességét érintette.
A kényelmetlen párhuzamok egy olyan csapdát fedtek fel, amelyet maga a párt narratívája állított.
