Miért vált az ügy a Tisza politikai rémálmává?
Dull Szabolcs elemzésében rámutatott, hogy Feledy esete a Tisza-kormány legsúlyosabb politikai rémálmát testesíti meg a nyilvánosság előtt. Az újságíró hangsúlyozta: „Az elhallgatást tekinti a Tisza az egyik fő problémának, vagyis hogy Feledy ezt nem fedte fel a vezetői kinevezése előtt, hanem egy újságírói kérdésből derült ki”.
Az elemzés szerint a valódi politikai csapda a kormányzat által meghirdetett átvilágítási narratívából fakad. Miközben a tárcák éppen az előző rendszer titkos, közbeszerzés nélküli kifizetéseit vizsgálják felül, az újonnan kinevezett káderükről derült ki hasonló típusú korábbi megbízás.
A Tisza által képviselt rendszerváltó narratívába nem fért bele egy ilyen párhuzam, függetlenül attól, hogy a szakember milyen szakmai kvalitásokat képviselt. Dull Szabolcs megjegyezte: „Magyar Péter a keddi posztjában éppen azt fejtegeti, hogy egy más esetben is így fog történni, ha valakiről kiderül egy eltitkolt minisztériumi szerződés.”
Az ellenzék soraiból Rétvári Bence belső hatalmi harcként értékelte az elbocsátást, azt hangoztatva, hogy a lépés a külügyminiszter pozícióját gyengíti. Ezzel szemben Fekete-Győr András úgy érvelt, a kormánynak joga volt a teljes transzparenciát megkövetelni a stratégiai kinevezéseknél.
A Külügyminisztérium tájékoztatása alapján a vezetői megbízásokhoz erkölcsi bizonyítvány, kompetenciateszt és nemzetbiztonsági átvilágítás szükséges, a Magyar Külügyi Intézet feladatait pedig átmenetileg a tudományos helyettes felügyeli.
A politikai következmények Magyar Péter szerint egyértelművé tették, hogy a Tisza Párt vezetése a legkisebb elhallgatott minisztériumi megbízást sem tolerálja a jövőben, és minden hasonló esetben azonnali felmentés következik – írta meg a Szeretlek Magyarország.
