Az utóbbi időben a feminizmus mint szó olyan pejoratív felhangot kapott, amely elmossa eredeti jelentését. Az egyébként emberjogi mozgalom megnevezése címkévé vált, amit szégyellünk az utcán hangoztatni, nemhogy saját magunkra aggatni. De miért van ez így? Nevezzük nevén a gyereket!
Miért övez ekkora utálat nők és férfiak részéről egyaránt egy egyszerű szót? Mi váltja ki a feministát lesajnáló jelzőként használó emberek haragját egy vitában egy nő védelméről? Jó, igen, címke: ám egy összefoglaló jelentést hordoz.
A legtöbb ilyen vita noha online hangzik el, mert az embereknek kényelmetlen a véleményüket szemtől szembe vállalni.
Többször hallhatunk valakit olyasmit hangoztatni, hogy a szexuális erőszak az áldozat hibája, amiatt, ahogyan ő öltözködött, ahol volt, vagy éppen amikor ott volt. Az ilyen véleményezők sokszor azokat is sértegetik, akik az áldozatot védik, kifigurázva a hozzáállásukat, és holmi érzelmi túlfűtöttségnek tekintik az ehhez hasonló emberi jogok védelmét.
A jó hír, annak ellenére, hogy sok esetben nemcsak férfiak, de nők is az áldozatot hibáztatják. Nemektől függetlenül vannak szakmák, amelyek képviselői összefognak a szexuális zaklatásokkal szemben.
Azt gondolhatjuk, hogy két fő oka van, amiért a “feminizmus” szó ennyire megosztó: vagy úgy gondolja a férfitársadalom, hogy a feminizmus, mint olyan, fenyegetés rájuk nézve, vagy azt, hogy teljesen szükségtelen.
Hogy jobban lássuk, miért kell eloszlatnunk a feminizmust övező negativitást, először is legyünk tisztában azzal, hogy a mozgalom soha nem arról szólt, hogy a nők többet érnének, mint a férfiak! Sőt, még csak az sem valid kijelentés, hogy több joguk kellene, hogy legyen, mint egy férfinak! Azt meg ne keverjük ide, hogy most egy férfi előre enged-e egy nőt az ajtóban, vagy nem, mert az teljesen más tészta…
Igen, vannak feministák, akik túl agresszívan és protektívan kezelik a dolgot, amitől már-már úgy tűnik, hogy megvetik a férfiakat. De mint minden más mozgalomban vagy ideológiában, itt is különböznek a mozgalmat képviselő emberek. De ezek a magukat feministának vallók nincsenek tisztában vele, hogy a feminizmus csakis egyet szeretne: a két nem közti jogi egyenlőséget.
Igazából még akkor is, ha nem valljuk magunkat feministának, titokban lehet, hogy azok vagyunk.
Hogyan tudhatjuk ezt meg? Válaszoljunk őszintén például az alábbi kérdésekre!
Egyenlőnek kell-e lennie nőnek és férfinak? Ugyanolyan hozzáférhetősége kell-e, hogy legyen nőnek és férfinak egyaránt a munkához, vezetéshez, gyógykezeléshez? Joga kell-e, hogy legyen egy nőnek a magzatelvetetéshez, ha megerőszakolták, ha vérfertőzés áldozata lett, vagy, mert szeretne kontrollal rendelkezni a teste felett?
Sokan félnek ettől a szótól, és attól, hogy elítélik őket, ha feministának nevezik saját magukat. Ennek következtében elfelejtik, hogy az értékeik valójában megegyeznek ennek a mozgalomnak az alapjaival. Példát lehet venni mondjuk a 38 nő című képzőművészeti kiállítás bátorságáról, vagy arról, hogy milyen is azok a nők, akik sokkal királyabbak, mint Taylor Swift.
Ha egy kis időt és energiát fordítunk arra, hogy utánanézzünk, valójában mit jelent a feminizmus, ahelyett, hogy szexista közösségi média posztokra alapozzuk a véleményünket, esélyünk lehet, hogy mérsékeljük a feminizmust övező tévhitek hatását.
A The Telegraph szerint a megkérdezett brit férfiak 86%-a támogatja a nők egyenjogúságát, míg a nők közül ez egy vékonyabb 74%. És ezen férfiak és nők mindössze 7%-a tartja magát feministának, habár a feminista szó definíciója alapján mindannyian azok.
Mások úgy vélik, maga a feminizmus csupán elavult. Előnyös élethelyzetben élő nőként és férfiként nehéz lehet azonosulnunk a feminizmussal és a mozgalom tartalmával. De tudnunk kell, hogy a világ nem minden részén ez a helyzet. Vannak olyan országok, régiók, ahol nap mint nap sértik nem csak a nők jogait, hanem akár emberi méltóságukat is.
Jemenben a nők 14%-a lesz feleség 15 éves kora előtt, és 52% 18 éves kora előtt.
Döntésképes-e egy 15 éves nő abban a tekintetben, hogy gyermekeket nevelő feleségként akarja-e leélni az életét?
Ne feledkezzünk meg olyanokról sem, mint Nujood Ali! A válásért harcolt, mikor 9 évesen erőszakkal hozzáadták egy férfihoz, aki megerőszakolta és rettegésben tartotta. Egy nő (kislány?), aki könyvet írt arról, ami vele történt, hogy felhívja a figyelmet a gyermekházasságokra, majd a befolyó összeget jemeni lányok oktatására fordította. Sajnos egy olyan nő is, akinek az apja ezt a könyvéből származó összeget két másik feleségre fordította, és kitette a lányát otthonról. Amíg ilyen esetek fennállnak, egyértelmű, hogy szükségünk van feminizmusra.
De ha azt gondolnánk, hogy ilyesmi ma már csak egy harmadik világbeli országban lehetséges, akkor tévedünk! Gondoljunk csak Donald Trump nyílt női jogellenes politikájára, és mindazokra az intézkedésekre, szankciókra, amelyeket akár a biztonságos női fogamzásgátlás ellen bevezet!
A feminizmus nem egy szörny, amely férfiakat akar bekebelezni, nem is egy ódivatú mozgalom, amire többé nincs szükség. A feminizmus gondolataira nagyon is szükség van, mert úgy látszik, a diszkrimináció az emberi természet tartozéka.
