Az elvesző kikötői előny és a tranzitdíjak csapdája
A gázmolekula tőzsdei ára önmagában nem mutatna drasztikus eltérést, a szállítás logisztikai költsége viszont azonnal megjelenik a határokon. A Gazprom hosszú ideig olyan szerződéses feltételekkel szállított, amelyek értelmében a tranzitköltséget a határig az orosz fél állta.
A korábbi gyakorlatot felidézve a Telex megjegyezte: „Az oroszok – minden ezzel ellentétes, sokszor politikai indíttatású állítással szemben – eddig sem különösebben olcsón, sem kiugróan drágán nem adták a gázt. Az árakat ők is a holland TTF gáztőzsde jegyzéseihez igazították, volt azonban egy komoly előnyük: saját költségükön szállították a földgázt a magyar határig.”
Ha a földgáz nyugati vagy déli cseppfolyósított terminálokról érkezik, minden egyes tranzitország saját nemzeti díjszabást érvényesít. Románia felől viszonylag mérsékelt, Horvátország irányából érezhetőbb, egy görög LNG-kikötőből indulva viszont megawattóránként akár 2–6 eurós többletköltség rakódik a számlára.
Alacsony piaci gázár mellett a 6 eurós tranzitdíj akár harmincszázalékos azonnali drágulást is eredményezhet a határkeresztező pontokon. Ferencz I. Szabolcs a Magyar Külügyi Intézet háttérbeszélgetésén arra figyelmeztetett, hogy a tengerparttal nem rendelkező államok strukturális versenyhátrányba kerülnek, ha az Európai Unió nem alakít ki védelmi kompenzációs mechanizmust.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy a kontinens átállása sem csökkenti a gáz iránti közvetlen ipari keresletet. Az acéliparban, a cementgyártásban és a műtrágya-előállításban a nagy hőigényű folyamatokat belátható időn belül lehetetlen kizárólag villamos energiával kiváltani.
A vezetékeken túl egy 2021. szeptember 27-én aláírt megállapodás köti gúzsba az MVM-et. A szerződésben rögzített take-or-pay kikötés olyan súlyos pénzügyi terhet rejt, amely a gáz átvétele nélkül is azonnal élesedhet.
