Ferencz Mónika verse: Lehetek még

Lehetek még

Az elsötétedő csillagok a fejünk felett
csak fluoreszkáló matricák,
így nincsen semmi romantikus
egy titkos kézfogásban.

Mégis maradok és kivárom,
hogy még utoljára megrajzold
saját körvonalad, a padok erezetét,
a csend-kimarta hónapot,
pontban 11 óra 3 perckor,
amikor a nap még alacsonyabban jár,
mint az a két gomolyfelhő,
amit mindig fölé festesz.

Ez a kép is jó lesz majd valamire,
hogy észrevegyem, lehetek még
lehangolt, ha eszembe se jutsz,
csak egy régi fotóról,
amin a kéztartásod​on​ pontosan látszik,
milyen esetlenül becéztelek.