Stéphane Bourgoin milliós példányszámban adott el sorozatgyilkosokkal kapcsolatos könyveket, de a férfiről kiderült, hogy sorozatosan hazudott.
A férfi múltja hemzseg a hazugságoktól
Az emberek nagy része érdeklődik a bizarr témák iránt, ezért is népszerűek a sorozatgyilkosokról készült filmek és sorozatok.
Stéphane Bourgoin több mint negyven, sorozatgyilkosokról szóló könyv szerzője, amelyek milliós példányszámban keltek el. A férfit a téma egyik vezető szakértőjeként tartották számon és több dokumentumfilmben is szerepelt. Bourgoin azt állította, hogy több mint 70 sorozatgyilkossal készített interjút, az FBI quanticói bázisán pedig oktatott, írja a The Guardian.
Feleségéről pedig azt terjesztette, hogy 1976-ban egy olyan sorozatgyilkos áldozatává vált, akit több tucat lány meggyilkolása miatt tartóztattak le.
Beismerte, hogy kezelésre szorul
A 4ème Oeil Corporation nevű szervezet viszont januárban azt derítette ki, hogy Bourgoin hazudott a múltjával kapcsolatban. A férfi azóta beismerte a francia sajtónak, hogy a felesége sohasem létezett. Sohasem volt tréner az FBI-nál és nem interjúvolta meg a hírhedt sorozatgyilkost, Charles Mansont sem és állításaival ellentétben jóval kevesebb gyilkossal találkozott. A profi futballkarrierje is csupán kitaláció volt. Az egyik vele készült interjúban magyarázatként azt hozta fel, hogy mítoszmániás.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Teljes mértékben beismerem a hibáimat. Szégyellem magam a hazugságok miatt, és hogy titkoltam ezeket a dolgokat [/perfectpullquote]
– vallotta Bourgoin.
A felesége, akiről azt terjesztette, hogy meggyilkolták, sohasem létezett. Egy floridai nőről, bizonyos Susan Bickrestről mintázta, akivel egy bárban találkozott. A nőt 1975-ben 24 évesen gyilkolta meg egy Gerald Stano nevű sorozatgyilkos, akit 1998-ban végeztek ki 41 nő megölése miatt.
Kapcsolódó cikk
Bourgoin a Le Figaro számára azt mondta, hogy tisztában van azzal, hogy pszichológiai tanácsadásra szorul. Állítása szerint életével kapcsolatban mindig túlzásokba esett, mert úgy érezte, hogy nem szeretik eléggé.
„Mélységesen és őszintén sajnálom, amit tettem. Szégyellem magam emiatt, ez abszolút nevetséges” – sajnálkozott a kamuíró.