A Waterloo-i Egyetem antropológusai élő leszármazottak genetikai mintái alapján újabb négy tengerész maradványait azonosították Sir John Franklin 1845-ben elindult, majd tragikusan odaveszett sarkvidéki expedíciójából. Ezzel hatra emelkedett a tudományos precizitással, DNS-elemzéssel beazonosított tengerészek száma az északnyugati átjárót kereső odaveszett legénységből. Az eredmények nemcsak a sarki tragédia utolsó hónapjaira dobnak új fényt, hanem pontot tesznek egy 166 éve húzódó rejtély végére is – ismertette a ScienceDaily.

A most beazonosított négy tengerészből három az HMS Erebus fedélzetén szolgált: William Orren matróz, David Young első osztályú hajóinas, valamint John Bridgens tisztiszolga. Az ő maradványaik igazolják, hogy mindhárman túlélték az expedíció első három évét, és ott voltak azok között, akik a jég fogságába esett hajókat elhagyva megpróbáltak gyalog átvágni a sarkvidéki pusztaságon. A negyedik azonosított férfi Harry Peglar, az HMS Terror árbocmestere, akinek a maradványai egészen más történetet mesélnek.

A Peglar-iratok és a 166 éves rejtély feloldása a Franklin-expedíció kapcsán

1848 áprilisára Franklin két hajója, az Erebus és a Terror már csaknem két éve a jég fogságában vesztegelt. A 105 túlélő végül elhagyta a hajókat, és a Nunavut területéhez tartozó Vilmos király-sziget nyugati partja mentén, szánokon húzott csónakokkal indult el dél felé. A menetet senki nem élte túl. A tengerészek csontjait a 19. század közepe óta fokozatosan fedezik fel a szigeten és az Adelaide-félszigeten. „A három most azonosított tengerész az HMS Erebusról származik, és mindannyian az Erebus-öbölben haltak meg. A negyediket, aki az HMS Terror egyetlen olyan tengerésze, akit sikerült DNS-elemzéssel egyértelműen azonosítani, 130 kilométerrel odébb találták meg” – mondta Dr. Douglas Stenton, a Waterloo-i Egyetem antropológiai professzora.

Ez a távolabb megtalált tengerész Harry Peglar volt, akinek az esete 1859 óta foglalkoztatta a kutatókat. Amikor a maradványait akkor meglelték, nála találták meg a saját személyes okmányait. A holttesten lévő ruházat azonban egyáltalán nem felelt meg Peglar rangjának, ami másfél évszázados bizonytalanságot szült a személyazonosságát illetően. „Különösen érdekes volt ennek a tengerésznek a végleges azonosítása, mert a test mellett találták meg az expedíció szinte egyetlen fennmaradt írásos dokumentumát” – mutatott rá Dr. Robert Park, a kutatás társszerzője. A Peglar-iratokként ismertté vált gyűjtemény a tengerészeti igazolvány mellett verseket és a sarki út drámai eseményeinek leírásait tartalmazza.

Családi szálak és a kannibalizmus hiánya

A Lakehead Egyetem laboratóriumában Stephen Fratpietro vezetésével végezték el a csontokból kivont DNS elemzését, amelyet a feltételezett leszármazottak mitokondriális és Y-kromoszóma mintáival vetettek össze. A mostani vizsgálat során a genetikai távolság nulla volt, ami megfellebezhetetlen bizonyítéka a közös apai vagy anyai ősnek. A kutatók korábban, 2021-ben John Gregory mérnököt, 2024-ben pedig James Fitzjames kapitányt azonosították hasonló módszerrel. Utóbbi maradványain egyértelmű vágásnyomok bizonyították a tragédia végső stádiumában fellépő kannibalizmust; a most azonosított négy tengerész csontjain ugyanakkor semmilyen erre utaló jelet nem találtak.

A kutatás során egy egészen meglepő, mai kapcsolatra is fény derült. A vizsgálat kimutatta, hogy Rich Preston, a BBC újságírója John Bridgens közvetlen leszármazottja. „Óriási meglepetés volt, amikor megerősítették, hogy a DNS-em egyezik a tragikus sorsú Franklin-expedíció egyik tengerészével. Korábban a BBC egyik családfakutató műsorában dolgoztam, így nagyon izgalmas felfedezni, hogy a saját családom múltjában is van egy ilyen lenyűgöző történet” – nyilatkozta az újságíró.

A kanadai kutatócsoport hangsúlyozza, hogy a munka nem ért véget. Jelenleg is várják azon lehetséges leszármazottak jelentkezését, akik dokumentált, megszakítás nélküli anyai vagy apai vonallal rendelkeznek, mivel az újabb minták segítségével további ismeretlen sarki áldozatok nevét adhatják vissza a történelemnek.