Kultúra a karanténban – Fullajtár Andrea: “Az elveszettnek hitt szolidaritás, amire rettentően szükség van”

A Maradj otthon! kampány margóján elismert és inspiráló kulturális személyiségeket kérdeztünk arról, miképpen dolgozzák fel a koronavírus-járvány kirobbanása óta jeletősen megváltozott, kihívásokkal teli és lelkileg megerőltető hétköznapokat.

Maradj otthon, de hogyan?

A felelős hozzáálláshoz tartozik, hogy otthon kell maradni annak érdekében, hogy ne fertőzzünk meg másokat, csökkentve ezzel a járvány terjedését. A világon több szakértő, orvos is kampányba kezdett az otthonmaradás érdekében. Azonban felmerülhet a kérdés: hogyan üssük el a karanténban töltött időnket. A kultúra ismert alakjait kérdeztük meg, ők hogyan vészelik át ezen időszakot. Az izoláció alatt megjelentetett villáminterjúinkkal inspirálni és erősíteni reméljük a felelős társadalmi magatartást. Kérdéseinkre ma Fullajtár Andrea, a Katona József Színház Jászai Mari-díjas színésznője válaszol.

/ Fotó: Horváth Judit

ContextUs: Mi az a négy szó, amivel kifejeznéd a négy sarkából kifordult világot?

Távolság, félelem, bizalmatlanság, pánik.

ContextUs: Szükség van rutinokra a karantén idején is. Mik a tieid?

Reggeltől estig online vagyok az önkéntes munkák és az egyetemi online órák miatt. Igyekszem minden feladatot ellátni a háztartásban koradélutánig, a kutyám persze egész más idősáv a napi kétszeri sétákkal. Nagyon fontos a rendszeres kapcsolattartás is azokkal, akiket szeretek és most nem tudunk találkozni.

ContextUs: Melyik könyv fekszik az ágyad mellett?

A Libri irodalmi díj zsűritagjaként éppen a tíz döntős mű egyikét olvasom: Barnás Ferenc Életünk végéig című regényét.

ContextUs: Ki az, akivel minden nap tartod a kapcsolatot?

A fiam, anyukám, és a legjobb barátnőm.

ContextUs: Melyek azok a társadalmi szokások, amin a válság után is változtatnunk kell majd?

Ez a válság a vírus kapcsán az életünk gyökeres megváltozásáról szól. Mindenképp vissza kell vennünk végleg a fogyasztásból, az eldobható, környezetszennyező termékek gyártásából, az ugyanilyen szemléletből kialakított utazási és napi szokásainkból.

Az önfegyelem és önmérséklet most a jelszó a járvány megfékezésére, de a továbbélésünkre is, azt hiszem.

És még valami: az elveszettnek hitt szolidaritás az, amire rettentően szükség van, hogy az emberiség egy új szintre tudjon lépni.

A szerk. ajánlása

Címlapról

A hónap legnépszerűbb cikkei

Top sztorik a rovatból