4. Kortárs erőszak és szexuális bántalmazás az élelemért cserébe
A 220 oldalas jelentés egyik legfelkavaróbb fejezete a kortárs bántalmazásról és az intézményen belüli kiszolgáltatottságról szól. A folyamatos létszámhiány miatt a nevelők képtelenek garantálni a gyerekek biztonságát. Előfordult olyan eset, amikor a bent lakó fiatalok bútorokkal torlaszolták el az ajtót, hogy elszigeteljék a bántalmazott társukat, ezért az incidens után a vezetőség kénytelen volt leszerelni az ajtókat a szobákról. A lepusztult épületekben a bútorzat hiánya is mindennapos, mert a meglévő tárgyakkal a lakók gyakran az ablakrácsokat törék ki.
A dokumentumban szereplő tanúvallomások szerint a legsúlyosabb esetekben az ételhez való hozzájutás is a kiszolgáltatottság eszközévé vált. A jelentés rögzíti, hogy egyes intézményekben az élelemért cserébe fizikai, pszichés és szexuális bántalmazás történt a gyerekek között. A lepusztult infrastruktúra és a tartós, biztonságos felnőtt kötődés hiánya miatt a gondozottak jelentős része a szökésben látja az egyetlen kiutat.
Egy, a jelentésben idézett nevelő nyíltan kimondta a rendszer csődjét: véleménye szerint az otthonok állapota és a felnőtt jelenlét hiánya miatt a gyerekek számára az egyetlen észszerű és logikus döntés a szökés, és hozzátette, hogy a jelenlegi körülmények között ő maga sem maradna bent az intézményben. A drámai állapotok és a túlterheltség ellenére a dolgozók szempontjából egyetlen pénzügyi ígéret tartja még a lelket a kollégákban.
