Általában természetesnek vesszük azt, ami számunkra megadatott. De milyen lehet az élet szemünk világa nélkül? Hogyan igazodik ki valaki a hétköznapokban, ha nem lát? Számunkra idegen kérdések ezek, habár érdemes lenne rájuk nagyobb figyelmet fordítani. Puskás Kata Szidóniával, a Bodor Tibor Kulturális Egyesület elnökével “A könyvek alig várják, hogy életre keltsük őket!” hangoskönyv projekt kapcsán beszélgettünk. Kata rendkívül nagy hangsúlyt fektet önkénteseivel a fentebb írt kérdésekre. Mi több, meg is válaszolta ezeket nekünk.
ContextUs: Szeptember elején egyesületetek a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének 150 hangoskönyvet adott át, melyek önkéntesek közreműködésével születtek. Honnan jött a kezdeményezés ötlete?
Így van, szeptemberben 150 könyvet adtunk át a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének, sőt ma már 200 kiadvány felett járunk. De a lényegre térve, a Bodor Tibor Kulturális Egyesület alapgondolata Helle Maximiliantól ered, aki szintén látássérült. Pici gyerekkorától kezdve falta a hangoskönyveket, ám nagyon elkeserítette, hogy rengeteg írás még mindig nem elérhető vakok számára. Ugyan ma már a technika lehetővé teszi, hogy bármilyen szöveget szoftverrel felolvastassanak a látássérültek számára, de valljuk be, egy Jókait vagy egy Móriczot gépi hangon meghallgatni nem ugyanaz, mint mondjuk Bodor Tibor basszusain beleolvadni a történetekbe.
Maximilian a Facebookon indított el egy kezdeményezést, önkéntes felolvasókat keresett. Én is így találtam rá és csatlakoztam hozzá 2017 augusztusában.
ContextUs: Milyen elemekből épül fel a projekt?
A Bodor Tibor Kulturális Egyesület elsődleges célja a hangoskönyvek készítése. De szervezünk más programokat is, ahol az önkénteseknek, illetve a gyengénlátóknak van lehetősége az ismerkedésre. Februárban lesz a második Szalóki Ági-koncertünk. Maximilian fog zongorázni, mert ő egy elképesztően tehetséges zongorista is.
már 2018-ban is megrendezésre került egy ugyanilyen koncert, ahol a fellépők Karády-dalokat énekeltek vaksötétben.
De szeretnénk felolvasásokat is rendezni, ahol lehetőség van élőben hallgatni a könyveket. Összefoglalva: törekszünk arra, hogy olyan kulturális programokat és rendezvényeket szervezzünk, amelyek nem csak kapcsolódnak a mi kezdeményezésünkhöz, de valamilyen szinten érzékenyítenek is. Ezek bevételét pedig a hangoskönyvek készítésére fordítjuk, illetve a látássérült önkénteseinket támogatjuk.
ContextUs: A fogyatékossággal élők segítése különösen fontos. Miért pont a vakokra, illetve gyengénlátókra fókuszáltok?
Bodor Tibor színművész volt, de nem nagy titok, a nagyapám is. Ő a látássérülteknek olvasott fel, mi pedig az ő küldetését szeretnénk folytatni és az emlékét ápolni.
A hangoskönyvek mágusai – Interjú, önkéntes felolvasókkal
A Bodor Tibor Kulturális Egyesület a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége együttműködő partnere 2018, az MVGYOSZ Centenáriumi Év óta. Önkéntes fe…
Természetesen, ha van lehetőségünk szívesen dolgozunk együtt más fogyatékossággal élőket támogató civil szervezetekkel. Érzékenyek vagyunk minden ilyen emberi problémára.
Én például gyűjtöttem már pénzt matracokra, hogy ezáltal gyermekkórházakat tudjak segíteni.
De volt olyan esetünk is, amikor egy gyengénlátó társunknak pár nappal az egyetemi záróvizsgája előtt vált le a retinája. Csodálatos kis csapatunk azonban lehetővé tette számára, hogy minden tétel fel legyen olvasva. Pár napon belül már az összes jegyzet hangoskönyvben hallgathatóvá vált, és végül ötösre záróvizsgázott.
ContextUs: Ahogy már említettük, a hangoskönyvek elkészítésében önkéntesek is segédkeztek, ami egy elképesztő ötlet. Így nem csak ti, hanem mások is önzetlenül tudják támogatni az arra rászorulókat. Mi alapján döntöttétek el, hogy kivel szeretnétek együtt dolgozni? Volt bármiféle megkötés?
Ha valaki jelentkezni szeretne a csapatunkba, próbaolvasáson kell részt vennie. A kis herceg megadott részeit kell felolvasnia, a hangfájlt pedig elküldenie nekünk.
Különböző szempontok alapján értékeljük a kapott anyagot: számít az orgánum, hogyan tud valaki beszélni, mennyire játssza el a szöveget, de nagyon fontos a hangsúlyozás is.
Ezen kívül néznünk kell a technikai megvalósítást és minőséget is. Ezeknek a kritériumoknak való megfelelés igen fontos, hiszen vannak olyan hangoskönyvek, amik akár negyven óra hosszúak is lehetnek. Ha pedig belegondolsz, negyven óráig folyamatosan egy idegesítő, sápítozó hangot hallgatni, roppant kellemetlen. A név tehát kötelez, és egészen biztos, hogy Bodor Tibor forogna a sírjában, ha megtudná, hogy mondjuk pösze emberekkel dolgozunk.
ContextUs: Bizonyára nem egyszerű ennyi emberrel együtt dolgozni és ilyen mennyiségű hangoskönyvet kiadni a kezeitek közül. Hogyan zajlik mindez?
A legjobb az egészben, hogy mindent otthon is el lehet végezni. Ha valaki meg tudja teremteni a megfelelő körülményeket, a felolvasott szöveget okostelefon segítségével is lehet rögzíteni. Ma már számtalan lehetőségünk van, hogy a felolvasást kényelmessé tegyük. Bodor Tibor 9000 órát olvasott fel, ami több mint egy évnyi anyagot jelent. Sokszor felteszem a költői kérdést az interjúk során: vajon mennyit olvasott volna fel, ha ő is ilyen technikai háttérrel rendelkezett volna?
Ő ragaszkodott hozzá, hogy technikus jelenlétében történjen a felolvasás, nem dolgozott anélkül, hogy valaki ne hallgatta volna.
Reggelente bebuszozott az Intézménybe, csak utána ment próbálni. Ma már ez sokkal egyszerűbb. Van egy zárt Facebook-csoportunk, ahol a Google-drive által megosztjuk a már kiválasztott vagy igényelt műveket, illetve azokat a folyamatosan, tapasztalataink alapján bővülő dokumentumokat, amik az önkénteseket segítik a felolvasásban.
De fontosnak tartom kiemelni, hogy ez nem csak munka, tagjaink nem csak önkéntesek. A kezdeményezés szépségét mutatja, hogy itt valójában egy nagyon erős lábakon álló közösség alakult ki.
ContextUs: Sokan vitatkoznak a mai irodalom művészetéről is, egyesek szerint ugyanis nem tekinthető szépirodalomnak. Mennyire támogatjátok a kortárs művek hangoskönyvben való kiadását?
Mindig a könyv találja meg a felolvasót. Fontos, hogy amit mi felolvasunk, az hozzánk közel álljon, a mi személyiségünkből nyújtson egy darabot. Azt gondolom, nem irodalomkritikusok vagyunk, nem a mi feladatunk az írások megítélése.
Ha valaki egy modern szöveggel tud azonosulni, akkor miért ne olvashatná fel azt? És miért ne lehetne ugyanúgy élvezni egy ponyvaregényt, mint egy szépirodalmi művet?
Az első felolvasásomkor én is a kortárs irodalmi írások közül választottam, Felhőhegyi Balázs A Szfinx hét kapuja című regényét.
ContextUs: Elengedhetetlen, hogy beszéljünk kicsit a napjainkban folyó kultúrkampfról, hiszen rengeteg irodalmi mű kerül célkeresztbe, mint Ady vagy Esterházy írásai. Ezt mennyire veszitek figyelembe?
Mint mondtam, nem tartozik a feladataink közé, hogy minősítsük az irodalmat. Személy szerint Ady az egyik nagy kedvencem, de szeretem Esterházy írásait is. Az, hogy kinek mi a véleménye ezekről a szerzőkről, az mindenkinek a magánügye. Habár kétségtelen, mind a ketten az irodalom nagy alakjai.
Azzal foglalkozhatunk, hogy mik a népszerű, keresett könyvek. Nyomon követjük, hogy mely kiadványok a legolvasottabbak, de sokszor előfordul, hogy abszolút „perifériára szorult” kiadványokat olvasunk fel.
Mivel jógaoktató is vagyok, ezért számomra egyértelmű volt, hogy a Himalájai Jóga Tradíció könyveiből is felolvassak. Aki szeretné, meghallgatja és örömet okoz majd neki. Igazából ez a fontos, nem pedig az, hogy többezres hallgatottságú slágerkönyveket dobjunk a piacra.
A kérdés, hogy az adott mű adhat-e valamit. Én pedig úgy gondolom, hogy minden könyv adhat valamit.
Habár, nemrég pakoltam nagyapám, Bodor Tibor hagyatéka közt. 8000 könyve volt, és ezek közt találtam olyat, amibe beleírta, hogy ezt nemigen ajánlja az utókornak. És most nagyon finoman fogalmaztam. (nevet)
ContextUs: Tapasztalataid szerint a vak fiatalok számára vannak eltérő igények az irodalmi olvasmányokkal kapcsolatban?
Nem hiszem, hogy van különbség, habár ez az érdeklődési körtől is függ. Ezt nem igazán lehet kategorizálni. A kérdés inkább az, hogy mennyire olvasnak a látó és a látássérült fiatalok. Inkább ez az, ami megér egy misét.
Hat a gyerekek képességeire kutatások szerint, ha könyvek közt nőnek fel
A 31 országban 160 ezer felnőtt körében végzett legfrissebb felmérés megállapítása szerint a jelentős otthoni könyvtár a tizenéveseket olyan képességekkel ruházta fel, amelyek a gyerekkorukban nem olvasó diplomásokéival egyenértékűek. S hogy mi számít jelentősnek? A kutatók szerint legalább 80 könyvnek lennie kell ahhoz, hogy a dolog valóban hatékony legyen.
ContextUs: A tanárok sokat küzdenek azért, hogy a gyerekekkel megszerettessék az irodalmat, és a művekben megfogalmazott mondanivalót érthetővé tegyék számukra. Szerinted melyik az az olvasmány, ami örökérvényű, és még nem született belőle hangoskönyv, de mindenképpen szükség lenne rá?
Rengeteget tudnék itt említeni, de lehetetlen egyet kiemelni. Kicsit visszatérve, szerintem a legponyvább ponyva is tud valami értéket közvetíteni, vagy valamit mondani a számunkra, ha azt úgy olvassuk. Inkább azt ajánlanám, hogy ne forduljunk el az olvasástól. Sok hangoskönyv elérhető látók számára is, ezek könnyebbé teszik számunkra is az irodalommal való megismerkedést.
Én például minden reggel készülődés közben hallgatok valamit. Legutóbb például Jókai Fráter Györgyét. Nem olyan ismert, mégis fantasztikus. Ezeket lehet hallgatni metrón, autóban, menet közben, bárhol. Mindez lehetőséget nyújt, hogy legalább harminc percet a világirodalommal tölthessünk.
ContextUs: Beszéljünk egy kicsit a jövőről is! Mik a legközelebbi terveitek?
A korábban már említett februári Szalóki Ági-koncert megszervezésén fáradozok jelenleg, de abszolút megéri. A korábbi ilyen eseményen háromszáz résztvevővel büszkélkedhettünk. És persze folyamatosan felolvassuk a könyveket is.
Elhatároztuk, hogy 2019 szeptemberében a 150 helyett 200 könyvet szeretnénk majd átadni a Szövetségnek.
Ha így haladunk 2-3 év múlva a pár száz önkéntesünk által sikerül majd felolvasni azt a mennyiséget, amit Bodor Tibor is felolvasott egész élete során.
ContextUs: Hogyan találtál az Egyesületre, mikor érezted először, hogy neked itt a helyed?
Maxi felhívását aznap küldte el a barátnőm Messengeren, amikor a nagymamám kórházba került. A jelentkezésembe pedig beleírtam, hogy Bodor Tibor a nagyapám volt. Igazából elképesztő látni, hogy milyen tisztelettel beszélnek róla. Szinte családtagnak számít a vakok körében. Tulajdonképpen az adott erőt, hogy micsoda tenni akarás munkálkodik Maxiban, a Szövetség (MVGYOSZ) munkatársaiban és a többi önkéntesben is. Ez megerősített abban, hogy nekem valóban folytatnom kell nagyapám küldetését.
És rengeteg olyan emléket is ki tudnék emelni, amikor azt éreztem, itt a helyem: kezdhetném az első önkéntes találkozóval. De örömmel emlékezem vissza önkéntesünk egy mondatára is: „Elolvasni egy könyvet olyan, mintha járni kezdenél valakivel. Felolvasni egy könyvet pedig olyan, mint amikor egy szerelem elmélyül.”
Kellemes emlék az összes rendezvény, amit valaha szerveztünk, ilyen például a divatbemutató, ahol látók és látássérültek uralták egyszerre a kifutót.
Kortól, súlytól függetlenül rengetegen jelentkeztek, hogy szívesen részt vennének ebben is.
Bodor Tibornak egyszer volt egy interjúja, amiben elmondta, célja, hogy a színjátszással is nevelni, tanítani tudjon. Tulajdonképpen nekünk is ez a célunk, a mi kezdeményezésünk is ezt a két szempontot tartja fontosnak.
ContextUs: Mi a legkedvesebb emléked a projekttel és az elért eredményekkel kapcsolatban? Ki tudnál emelni az elhangzottakból egyet?
Az összes. (nevet) De talán az egyik legmeghatározóbb élményem az volt, amikor a szeptemberi átadó ünnepség után kimentem, és a 21 éves fiam a következőket mondta: „Anya, ez fantasztikus volt, büszke vagyok rád. Megmutattad, hogy nincs lehetetlen.”
ContextUs: Melyik a kedvenc, projekt során készült hangoskönyved?
Ez nehéz kérdés, mert bármennyire is szeretném, nem tudok minden hangoskönyvet végighallgatni. Sokszor még a saját könyveimnek se érek a végére, és az idő hiánya, illetve a programok szervezése miatt jelenleg a felolvasással is elakadtam. De ha van időm hangoskönyvet olvasni, akkor természetesen Bodor Tibort hallgatok.
CV
Puskás Kata Szidónia marketing szakember, újságíró. A Bodor Tibor Kulturális Egyesület elnöke. Különböző karitatív szervezeteknek dolgozott önkéntesként. Jógaoktató.
