Hartinger Emese: „Az igazság felszabadító, még akkor is, ha fáj”

Az Inkább boldog ifjúsági regény egy bronx-i meleg fiatal életébe nyújt betekintést. Mit adhat a mű a magyar olvasóknak, a magyar LMBTQ közösségnek? Mit is jelent boldognak lenni? Hartinger Emese válaszolt kérdéseinkre, aki a könyv műfordítójaként úgy látja, “a könyv is segít kicsit tágítani a világlátásukat.”

ContextUs: A fiatal bronxi író első könyve egy a melegségére ráébredő kamaszfiú életét tárja elénk. A családi traumák miatt szorongó Aaron a fullasztó bronxi betontömbök szegényes környezetében próbál magára találni édesanyja és barátnője segítségével. Mikor ráébredne, hogy milyen is lehet a boldogság, a közeli szomszédságból érkező Thomas megjelenése mindent felborít.  Hogy találtál rá Silvera könyvére?

A kiadó (Menő Könyvek – a szerk.) keresett meg. Korábban én fordítottam nekik Rosamund Hodge Kegyetlen szépség című fantasy-szerű regényét. Az akkori szerkesztőjük, Nagy Boldizsár úgy gondolta, hogy a Silvera-könyv stílusa passzolna az enyémhez. Kicsit utánanéztem, és a kapott kritikák, vélemények alapján tényleg érdekesnek találtam a történetet, olyannak, amit én is szívesen olvastam volna kamaszként. Ráadásul a könyvben feszegetett LMBTQ téma is közel áll hozzám, családi és baráti kapcsolat is fűz a közösséghez.

ContextUs: Mióta foglalkozol műfordítással?

Nem olyan régóta kezdtem, gyakorlatilag két éve foglalkozom ezzel. Korábban Londonban éltem, a hazaköltözésem után szabadúszó újságíróként kezdtem dolgozni, majd adódott egy lehetőség egy könyvrészlet próbafordítására. Végül azt a munkát nem én kaptam meg, de Boldizsárnak annyira tetszett az a fordításom, hogy megkért, tegyek próbát náluk is. Elkészítettem a kért mennyiséget, szerették, úgyhogy megkaptam. A már említett Kegyetlen szépség volt – szintén Young Adult, azaz ifjúsági irodalom – a Szépség és a Szörnyeteg meseátirata. Ezután következett az Inkább boldog, és jelenleg a harmadik fordításomon dolgozom, ami – ha minden jól megy – már nyáron megjelenik.

DSC 0052
Hartinger Emese, az Inkább boldog műfordítója / Fotó: Mayer János

ContextUs: Mit tudhatunk a nyáron megjelenő fordításodról?

Szintén YA-könyv, de az Inkább boldognál könnyedebb hangvételű. Noha foglalkozik komolyabb témákkal is, mint a halál, megcsalás, barátság és hogy mitől család a család. Központi eleme Arthur Aron pszichológus által kidolgozott 36 kérdésből álló kisérlet, melyek megválaszolásával elvileg két idegen is egymásba szerethet.

ContextUs: Végeztél bármilyen kurzust, iskolát a műfordítás kapcsán?

Nem tartom magam „igazi” műfordítónak, mivel nem is ez a fő állásom (szerkesztő vagyok a JOY magazinnál), de nagyon szeretem csinálni. Úgy tudom, hogy van műfordítós mesterképzés, de személy szerint ha nem is feleslegesnek, de annyira nem látom értelmét. Ez egy tipikusan olyan terület, hogy nem a papír számít, hanem az, hogyan tudod az egyik nyelven megírt gondolatokat átültetni a másikra. Éppen ezért amúgy fontos, hogy folyamatosan képezd magad, de nem az iskolapadban, hanem olvasással.

Vannak viszont műfordítós berkekben workshopok, kerekasztal-beszélgetések. Szintén magamból kiindulva kell hozzá egy adag szerencse is, hogy jó helyen a megfelelő emberekkel hozzon össze a sors. Kezdőknek azt tudom javasolni, hogy keressék a területen dolgozók társaságát, járjanak el rendezvényekre, lépjenek be a tematikus Facebook-csoportba, járjanak könyvfesztiválra, ilyesmi!

ContextUs: Hogyan tudod menedzselni a műfordítós életed a Joy mellett?

Mindenki másképp dolgozik, de nekem az jött be, hogy esténként, esetleg hétvégente tudok a könyvekkel foglalkozni – mivel van egy teljes munkaidős állásom. Először mindig elolvasom egyben az egész könyvet, hogy legyen fogalmam arról, hogyan alakul a cselekmény, majd nekiállok. Előre meghatározom, hogy hány oldalt kell megcsinálnom egy nap (aztán persze sosem sikerül ezt betartanom). A szakfordítóktól eltérően nem szükséges speciális programot sem használni, egy egyszerű Word tökéletesen megfelel.

Ugyanis „nálunk” általában nincsen szó szerinti fordítás, hanem inkább a szöveg értelmét, hangulatát, esetleg dallamát kell tudni megfogni.

Az a lényeg, hogy az olvasó ne érezze úgy, hogy fordítást olvas, ne „hallja ki” az eredeti szavakat, kifejezéseket, mondatszerkezeteket. Van, amikor egy-egy szó vagy kifejezés kifog rajtam, mert fáradt vagyok, vagy nincsen magyar megfelelője, és napok múlva villan be a tökéletes megoldás. De persze nem létezik olyan , hogy „tökéletes”, mert mindig lenne min javítgatni, foltozgatni. Szokták mondani, hogy a műfordítás folytonos döntések sorozata. El kell tudni dönteni, hogy ezt és ezt akkor így fordítom, és aztán következetesnek kell lenni vele. Az a legrosszabb, ha valamit mindig máshogy fordítunk, vagy ugrándozunk a stílusok között. Az nagyon zavaró tud lenni az olvasó számára.

adam silvera
Adam Silvera, az Inkább boldog szerzője / Fotó: Az író hivatalos Instagram-oldala

ContextUs: Mit adott neked személy szerint ez a mű?

Végig az járt a fejemben, hogy tizenhat évesen nagyon örültem volna hasonló regénynek, de akkoriban nem igazán találkoztam ilyenekkel. Jól esett visszatérni a kamaszkoromba. De a könyvbéli tragikus események emlékeztettek arra, hogy azért ez a korszak sem teljesen idilli. Rengeteg frusztráció és téves sztereotípia alakítja a világunkat, egy gyerek számára pedig az lesz a normális, amibe belenő. Ha ez egy agresszív, szűklátókörű környezet, akkor ő is nagy valószínűséggel ilyen lesz. Viszont nem hiszem, hogy ilyenkor el kell engedni a kezüket, mert lehet változtatni ezen is, és remélhetőleg ez a könyv is segít kicsit tágítani a világlátásukat.

ContextUs: Mennyire volt nehéz Silvera szabadszájú írását fordítani? (kiegészítő kérdés: Élt a kiadó bárminemű korlátozással a fordítás során?)

Nem találtam különösen nehéznek, de igazából szabadszájúnak sem a szöveget. Szerintem az irodalom nem a csúnya beszéd hiányától lesz irodalom vagy minőségibb. Nem tartom magam sem prűdnek, sem szemforgatónak, úgyhogy simán leírom nyomtatásban is akár azt is, hogy „fasz”.

Nem tartom helyesnek, hogy ha az eredeti szövegben azt írják, hogy fuck you, akkor a magyarban abból szépelegve teremburáját csináljunk.

Szerintem ez már nem működik, és értelme sincsen. A fiatalok nem hülyék és nincsenek cukorból sem, hallottak már ilyet. Sőt, nem a könyvekből fognak megtanulni káromkodni. A kiadó nagyon jó fej, ebben is egyetértünk, semmiféle korlátozás vagy cenzúra sem volt a szöveggel kapcsolatban.

ContextUs: A borító és a könyv egész vizualitása alapján a kiadó inkább a fiatalabb generációt célozta meg. Mit gondolsz, a regény tartogat valamit az idősebb korosztály számára is? (Mit üzen az olvasóknak Aaron Soto története?)

Igen, a Menő könyvek a Líra Kiadó úgymond ifjúsági részlege, akik kifejezetten YA könyvekkel foglalkoznak, és ennek természetesen a vizualitásban is meg kell jelennie. Egyébként a borító nagyon nagy sikert aratott, szerintem jobban néz ki az amerikai, eredetinél is. Nemrég maga Adam Silvera is megosztotta az Instagram-oldalán, azt írva, hogy neki is mennyire bejön a magyar borító. Szerintem mindenféleképpen tartogat, több felnőttnek számító ismerősöm is elolvasta már, és tetszett nekik. Nosztalgiázni jó, és arra is, hogy megismerhessük, hogy mire gondol egy tizenhat-tizenhét éves fiatal, mik a problémáik.

https://www.instagram.com/p/BiZvhOzjmrz/?hl=hu&taken-by=adamsilvera

ContextUs: Mit jelent neked Silvera műve?

Merjünk önmagunk lenni, mert ez az egyetlen út a boldogsághoz.

ContextUs: A könyv egy bronxi fiatal életébe nyújt betekintést. Szerinted mit taníthat Silvera a meleg közösséget illetően a liberálisabb New York-i közegen kívül, például a magyar olvasóknak?

Szerintem a melegség, a coming out, a szerelem független a földrajztól. Egyetemes dolgok, amik ugyanolyan ismerősek lehetnek egy magyar, francia vagy kolumbiai fiatal számára is. Ugyanakkor a homofóbia, a gyűlölet és a félelem is ismerős érzések, nem kell ehhez túl messzire mennünk, elég ehhez egy, a témához lazán kapcsolódó újságcikk alatt a kommenteket böngészni.

Sajnos még mindig sok a tévedés a melegséggel, melegekkel kapcsolatban, amin a jelenlegi politikai légkör sem segít.

Talán abban tud segíteni a könyv, hogy rájöjjünk: mindannyian emberek vagyunk, függetlenül a lakóhelyünktől, származásunktól, életkorunktól vagy szexuális irányultságunktól.

ContextUs: A könyv fülszövege szerint a 16 éves kamaszfiú, hogy „elfelejtse” barátja iránt érzett vágyakozását, a Leteo intézet kockázatos memóriatörlési eljárásának vetné alá magát. Szerintem az emléktörés motívuma Silveránál az önfeladásra utal.

Szerintem ez egy jó meglátás. Aaron meg akar változni, hogy a barátai és a társadalom elfogadja, nem akar kilógni a sorból, vagyis fel akarja adni önmagát mások miatt. Ez persze nem is úgy sül el, ahogy tervezi, de nem szeretném elszpojlerezni. Olvasóként elgondolkozhatunk, hogy mi az, amit mi kitörölnénk legszívesebben az életünkből. És akkor milyen emberek lennénk: az is lehet, hogy teljesen mások. Hiszen az emlékeink, a rossz és a jó tapasztalataink tesznek azzá, akik ma vagyunk. Szóval ezen sokáig el lehet filozófálgatni az arra fogékonyaknak.

ContextUs: A napokban láttam Greta Gerwig Lady Bird című filmjét, miközben a könyvet is olvastam. Mindkettő esetében nagyon szimpatikus volt, hogy könnyen tudtam azonosulni a főhősökkel (önidentifikációs folyamatukban). Silvera maga is leírta, hogy sorait nem kizárólag a meleg közösségnek szánta. Mit gondolsz, milyen eszközök adják a regény ilyesfajta univerzalitását?

Az, hogy valaki meleg, nem határozza meg teljes mértékben a személyiségét. Lehet jó vagy rossz fej, okos vagy buta, kedves vagy bunkó, satöbbi, ugyanúgy, mint bárki más. Aaron szeret rajzolni, szereti a képregényeket és a videojátékokat, szeret a haverjaival lógni, ugyanúgy, mint bárki más ennyi idősen. Nem néz ki tökéletesen, nincsen fantasztikus családja, sok pénze, nem zseni, hanem egy átlagos, egyszerű srác. Éppen ezért könnyű azonosulni vele.

DSC 0027
Hartinger Emese, az Inkább boldog műfordítója / Fotó: Mayer János

ContextUs: Nekem az Inkább boldog azt üzeni, hogy az igazság kényelmetlenebb, mint a hazugság. Aki szabad életet akar, annak fel kell adnia kényelméből. Korán rá kell ébredni, hogy önmagunk felvállalása nélkül lehet létezni, csak nem érdemes. Mit gondolsz erről a fordítás után?

Mindenképpen kényelmes a komfortzónánkban lenni, mintsem feszegetni azt, pedig sokszor a komfortzóna nem azt jelenti, hogy ott nagyon jól érezzük magunkat. Egyszerűen csak azt ismerjük, az ismeretlen pedig félelmetes. Viszont ez azzal is jár, hogy egy csomó mindenről lemondunk, olyasmikről, amik igazán boldoggá tehetnének.  Minél hamarabb felvállaljuk magunkat, annál hamarabb elkezdhetjük a saját életünket élni.

ContextUs: A fentiekből kiindulva, hogyan viszonyul egymáshoz a szabadság, a kényelmes élet és önmagunk teljeskörű felvállalása?

Komoly önismereti munka szükséges ahhoz, hogy észrevegyük, mikor hazudunk magunknak, mi is a saját igazságunk. Sokan nem vállalják be ezt a hosszú és gyakran elég fájdalmas utat. De igen, igazad van: az igazság felszabadító, még akkor is, ha fáj.

ContextUs: Szerinted mit jelent boldognak lenni?

Ez nem egyszerű kérdés… szerintem a boldogság nem egy cél, amit ha elérünk, akkor onnantól ölbe tett kézzel ülhetünk a nagy boldogságkupacunkon. Inkább egy hullámvasútnak mondanám, boldog, örömteli pillanatokkal a csúcson, szomorú vagy depressziós lejtmenetekkel, amik – jó esetben – egyensúlyban vannak. Ehatározás kérdése is, világnézet is, hogy miben találjuk meg a magunk boldogságát.

Bármibe bele lehet kötni, tudunk hibát találni… Közhely, de mindenkinek mást jelent. Nekem fontos a kreatív munka, a barátaim, a családom, a háziállataim, a materiális dolgok kevésbé. Akkor vagyok a legboldogabb, ha érzem, hogy életben vagyok, nem kell megjátszanom magam, tudom, hogy vannak lehetőségeim és új dolgokat ismerhetek meg.

ContextUs: Tervezed-e a jövőben más stílusú művek fordítását?

Szeretem a YA műfajt, de persze szívesen kipróbálnám magam másokban is később, csak legyen lehetőségem rá és kapjak megbízásokat. Nincsen preferenciám amúgy. Jelenleg egy szerelmes történetet fordítok, amiben fontos szerepet kap a pszichológia és egy hal is.

CV

Hartinger Emese (Szolnok, 1984), újságíró, műfordító, a JOY magazin szerkesztője (2016-tól). Középiskolásként a GiMirka diákújság főszerkesztője volt, mellette rendszeresen készített interjúkat és írt a városi diákújság számára is; később az Új Néplap megyei lap gyakornoka lett. A Miskolci Egyetemen szociológiát hallgatott, diplomamunkáját a bulvárújságokból írta. Tanulmányai befejezése után Londonban élt csaknem hat évet. Hazaköltözve külsősként több magazinban is jelentek meg írásai. Eddig két fordítása jelent meg a Menő Könyvek kiadásában: Rosamund Hodge: A kegyetlen szépség (2016), Adam Silvera: Inkább boldog (2017). Jelenleg Budapesten él.

A szerző, Adam Silvera Bronxban született és nevelkedett. A könyvkiadásban dolgozott, gyerekkönyveket árult, majd marketingasszisztens volt egy irodalmi ügynökségnél. Eközben gyerekkönyvekről és young adult regényekről írt értékeléseket. Első regénye, az Inkább boldog számos elismerést aratott (például New York Times Editors’ Choice).  Jelenleg New Yorkban él, és minden idejét az írással tölti.

A szerk. ajánlása

Címlapról

A hónap legnépszerűbb cikkei

Top sztorik a rovatból