Hajdúböszörményi veszteség és a debreceni rengeteg menedéke
A most 66 éves Husgyován Imre sorsa akkor vett drámai fordulatot, amikor egykor biztosnak hitt hajdúböszörményi házát eladták a feje felől. A férfi hirtelen fedél nélkül maradt, ám a zsúfolt tömegszállók világa helyett egy egészen más utat választott.
Mivel nem akart hajléktalanszállóra menni, a Debrecen külterületén elterülő erdős területre költözött ki. Egy hevenyészett viskót alakított ki magának, amely a következő huszonkét évre az egyetlen menedékévé vált a külvilág elől.
A zord körülmények között mindent a túlélésnek rendelt alá. A fagyos telek során egy lomtalanításból szerzett, kidobott olajkályhával próbált meleget csinálni a vékony falak között, ruháit pedig jobb híján hulladéktárolókból szedte össze.
Az alapvető élelmiszerek megvásárlásához szükséges forrásokat nehéz fizikai, alkalmi munkák vállalásával teremtette elő. Bár az erdei elszigeteltség némi nyugalmat adott neki, a fűtés és az ivóvíz hiánya állandó életveszélyt jelentett.
A téli krízishelyzetekben mutatkozott meg igazán a mindennapi kiszolgáltatottsága. Az elszigetelt viskóban a legszükségesebb források sem álltak rendelkezésre, így a férfi hóból olvasztott vizet a szomjúság ellen.
A túlélésért folytatott fagyos küzdelem legszélsőségesebb pillanatáról a férfi maga számolt be, felidézve egy téli reggelt a viskó tetején.


