A BBC-sorozat, az Igenis miniszterelnök úr! színpadi változatát 2013 novembere óta játssza a Kultúrbrigád. A több mint három éve bemutatott két felvonásos előadás semmit sem vesztett aktuálisságából. Sok az áthallás a magyar és a brit miniszterelnök döntéshozatalaiban.
Még Thatcher is megirigyelné az átiratot
És nem csak azért, mert történetesen egy kárpátaljai magyar szakácsnő dolgozik a rezidencia konyháján a magyar átiratban. Az Igenis, miniszterelnük úr! az azonos című brit tévésorozat alapján készült, melynek Margaret Thatcher is nagy rajongója volt.
Znamenák István rendezése a dolgok humoros oldalát akarja megragadni – ha van nekik. Nevettetni akar. A színpadképet és a jelenetek egyetlen helyszínét James Hacker miniszterelnöki irodája adja. A szín tehát ugyanaz marad az egész előadás során. Jobbra íróasztal székkel, mögötte Európa-térkép a falon, vele átellenben darts-tábla lóg felfüggesztve. A fehérre mázolt két oldalon balra Churchill, jobbra II. Erzsébet portréja hízeleg 1-1 álkönyvespolc felett.
A könyvek és a kultúra nem igazán játszik főszerepet a mai döntéshozók életében – utal a dísztárgyakká degradált könyvekkel a rendező.
Az egyik ”álkönyvespolc” valójában nyitható, kombinált bárpult és ételhordó lift, a másikon keresztül pedig a mosdóba lehet angolosan távozni. Középen egy faajtó a hivatalos kijárás és a bejárat az irodába. Helyet kapott még egy szófa és kanapé is dohányzóasztallal tárgyaló gyanánt. E mögött modern alakzatokkal borított tapéta fekete-fehér mintákkal. Az összkép se nem antik, se nem modern: sokatmondóan marad semmilyen.
London az új Brüsszel?
A bejáratnál tüntetők gyülekeznek. James Hacker korántsem rajong a kultúráért. Miért is tenné, ha nem olvas és dunsztja sincs semmiről! A pörkölt, a darts és a whiskey meg a pogácsa azonban minden mennyiségben jöhet.
Bár nem foci- és pálinka-rajongó, valahonnan rendkívül ismerős a rezsicsökkentős érvelési rendszere. Valójában nem tudja, mit akar egy valamit leszámítva: hatalomban maradni minden áron.
Hevér Gábor egy gyakorlatiasnak tűnő karaktert próbál ábrázolni, aki számára a lojalitás a legfontosabb. Mindeközben a pillanaton való uralkodáson kívül nem sok minden más érdekli.
A politikai korrektség egyenlő a hazudozással, az egyenes beszéd hiánya pedig teret enged a miniszterelnök közelében ólálkodó kabinetfőnöknek. Alföldi Róbert Sir Humphrey-ja a kezében akarja tartani a szálakat, és nincs is nehéz dolga a korlátolt intelligenciával bíró főnökével szemben. Szerepe korántsem egysíkú, élvezi a játékot, kifejezetten hitelesen adja a számítóan intelligens, magyarázkodó piperkőcöt, aki az önkritikától se mentesen nevettet. Okoskodva agitál, pedánsan öltözködik, és cinikusan várja busás jutalmát ravasz fortélyainak nyugdíjazásával. Néhol túl hosszú szüneteket tart, ami darabosra és szájbarágósra vagdalja az amúgy jól felépített és kiforrott karakterét, véget nem érőnek tűnő mellébeszéléseit.
A fiatalok demokraták már a GTA-ban vannak
Alföldi Róbert alázatosan rajzolja meg önmaga karikatúráját is, mellyel önismeretéről is jó bizonyítványt állít ki. Bár szerepéből adódóan eluralhatná a színpadot, ezt udvariasan nem teszi, és ez az előadás javára válik. Az óvatos arányosság más részekben is érzékelhető, nemcsak játékában. A miniszterelnöki irodára korlátozódik a cselekmény helyszíne. Bár elméleti síkon eljutunk a londoni Soho-ba is helikopteren egy kiskorú örömlányért, akit a kecsegtető üzletet felkínáló kumranisztáni (egy közel-keleti ország) nagykövet miatt reptetnének a rezidenciára egy éjszakára, hogy biztosan nyélbe üssék a busás haszonnal kecsegtető üzletet.
Helikopter, nőügyek, alvilági figurák. Mintha ez is ismerős lenne a hírekből. Bár Znamenák István rendezésében korántsem olyan sokszínű a politikusok élete mint országunk aktuális döntéshozóinak a GTA-játékot is megszégyenítő következmények nélküli vesszőfutása.
A külügyminiszter pedofilsága válik a cselekmény bonyodalmi hálójának középpontjává. Ez a váratlan csavar szembeállítja az erkölcsöt az erkölcstelenséggel, a műhazafiságot mohósággal tetézi.
Itt az erkölcs, hol az erkölcs?
A miniszterelnök bohózatba fulladó szélsőséges érveléseit viszkivel higítják az emberei. Kimeríthetetlen humor forrásá válik a helyzet megoldásáról való eszmefuttatás miniszterelnök és személyzete között. A kumranisztáni nagykövet már megjelenésével is röhejesen fest selyemköppenyében.
Hol húzódik meg az erkölcs és az érdek közötti határvonal? El kell-e választani a kettőt egymástól az ország érdekében? Kell-e vajon kerítés? Fiatalkorúak kerítésével megszeghetőek a törvények?
Sok a kérdés, de nem gondolkoztat el igazán a dolog.
A miniszterelnök már az asztal alá issza magát válaszokra várva, amikor a Ficza István játszotta személyi titkár okoskodó figurája még mindig idézetekkel győzköd, notóriusan lassan veszi a lapot.
Hozza a szerepét, végig következetesen érzelmi analfabéta tud maradni. Parti Nóra politikai tanácsadója egy szobanövényre emlékeztet. Megvan a magához való esze, mutatós ruhában rakosgatja keresztbe tett lábait, de háttérbe szorul a férfiak között. Alakítása sablonos, kár, hogy nem játssza ki a nőiességét markánsabban.
Szereplők
James Hacker (miniszterelnök): Hevér Gábor
Sir Humphrey Appleby (kabinetfőnök): Alföldi Róbert
Bernard Woolley (személyi titkár): Ficza István
Claire Sutton (politikai tanácsadó): Parti Nóra
Kumranisztán nagykövete: Marton Róbert
Alkotók
Szerzők: Antony Jay, Jonathan Lynn
Magyar szöveg: Faragó Zsuzsa, Ugrai István
Rendező: Znamenák István
Jelmeztervező: Tihanyi Ildi
Látványtervező: Dávid Márk, Lakatos Péter
Zene: Némedi Árpád, Zságer-Varga Ákos
Dramaturg: Faragó Zsuzsa
Súgó: Czakó Klára
Rendezőasszisztens: Csicsely Zoltán
Segédrendező: Nyulassy Attila
