Szülők iskolája
A gyerekek fejlődő akaratuk és temperamentumuk miatt veszekszenek egymással olyan gyakran a testvérek. Óvodás korukig nagyon féltik a játékaikat, nem szeretik, ha valaki elveszi vagy elkérik tőlük. Iskolás korban már nagyon erős az igazságérzetük, ezért nehezen viselik, ha a szülők a kisebb vagy idősebb testvéreikkel másképpen bánnak, mint velük. Mindez könnyen vezet óriási veszekedésekhez.
A Bright Side összegyűjtött néhány szülői praktikát, hogyan lehet jól kezelni a testvérek már kirobbant vitáját, vagy netán még időben közbelépni, hogy megelőzzük a helyzet elfajulását.
Ne a másik gyerek előtt szidjuk le a vétkest
Ha csak az egyik gyerek érdemel leszidást, mindig a másik nélkül szabjuk ki rá a büntetését. Ha a másik jelenlétében szidjuk le, azzal csak olajat öntünk a tűzre, tovább fokozva kettejük konfliktusát, ráadásul megalázó is a vétkes fél számára.
Mindig mondjuk el nekik időben a lényeges változásokat
A gyerekek nehezen viselik az olyan változásokat, mint a költözés vagy a család bővülése, és a feszültségek miatt a testvérek közötti konfliktusok is gyakoribbá válhatnak. Ha előre felkészítjük őket a változásokra, sokkal könnyebben tudunk majd bánni velük.
Vessük be a szemafor-stratégiát
A szülőnek ilyenkor azt kell mérlegelnie, hogy beavatkozik-e a gyerekek vitájába vagy sem. Ha csak kisebb perpatvarról van szó vagy csúfolják egymást, akkor hagyjuk, hogy rendezzék le egymás közt. Ez a zöld lámpa. A sárga lámpa akkor gyullad ki, ha egy fokkal komolyabb veszekedésről van szó, hangosan kiabálnak egymással vagy tettlegességre kerül sor. Ebben az esetben meg kell kérdezni a gyerekeket, hogy miért mérgesek.
Amikor nem tudjuk eldönteni, hogy csak játszanak vagy tényleg ölik egymást, figyelmeztessük őket, hogy közös megegyezéssel, szóban kell rendezniük a konfliktusokat. A piros lámpa akkor kapcsol be, amikor fizikailag szét kell választani őket. Tegyük egyértelművé, hogy ez a viselkedés nem megengedhető, és szükség esetén mossuk meg a vétkes fél fejét.
A születési sorrend nem mindig érvényesül
Az elsőszülöttek általában perfekcionisták, felelősebben gondolkodnak, komolyabbak. A második gyerekek az érzelmesebb szülőhöz állnak közelebb, és ők azok, akik igyekeznek elkerülni a konfliktusokat. A harmadik gyerekek kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekszenek, gyakran humorral oldják a feszültséget. A különösen érzékeny legkisebbek harmóniára vágynak a családban is, de gyakran manipulálják a többieket és nincs még felelősségtudatuk. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekeink jobban jöjjenek ki egymással, akkor ne engedjük, hogy a nagyobbak parancsolhassanak a kisebbeknek, hanem hagyjuk, hogy mindenki a maga főnöke lehessen, azaz vállaljon felelősséget a tetteiért.
Találjanak ki közösen egy mesét!
Ha elfajult a veszekedés, kérjük meg őket, hogy találjanak ki közösen egy történetet, amelyik mindkettőjüknek tetszik. Ez a szülői trükk egyrészt kizökkenti őket, másrészt jobban megismerik egymás gondolkodásmódját és érzelmi reakcióit.
Magyarázzuk el, hogy az igazságos nem azt jelenti, hogy egyforma
Ha az egyik gyerek kinőtte a cipőjét, akkor az nem azt jelenti, hogy igazságos módon a másiknak is kell venni egy új párat. De ha az egyiket elviszitek fagyizni, az úgy igazságos, ha a másik is kap. Meg kell tudnunk magyarázni, hogy mit jelent az igazságosság, és hogy nem szabad állandóan összemérniük egymást.
Oldják meg ők maguk a helyzetet
Ha veszekednek, menjünk oda hozzájuk és nyugodtan, szótlanul figyeljük őket. Ha megy a tévé, akkor kapcsoljuk ki, és akkor egészen biztosan ránk fognak figyelni. Ekkor írjuk le nekik, hogy egy külső szemlélő mit tapasztal a veszekedésükből, és kérjük meg őket, hogy találjanak megoldást a vitára. Ha ezt egyszer már megtanulták, legközelebb maguktól is alkalmazni fogják.
„Felállhatok már?”
Kérjük meg a gyerekeket, hogy üljenek le, és csak akkor állhatnak fel, amikor a másik arra engedélyt ad neki. Ez a trükk egészen biztosan lenyugtatja őket, mert rá fognak jönni, hogy együtt kell működniük.
Értessük meg velük, hogy nincsenek abszolút győztesek és vesztesek
A vita gyakran arról szól, hogy kinek az akarata érvényesüljön, kinek van igaza vagy ki kapja meg, amit szeretne. Van, aki győztesen jön ki a vitából, felülkerekedik a másikon, a vesztesen. A szülőnek nem szabad egyik vagy másik pártját fogni, hanem békebíróként kell fellépnie, aki megkérdezi, mi is történt, és segít abban, hogy ők maguk oldják meg a problémát.
Ne címkézzünk!
Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekeink ne egymáshoz mérjék magukat, akkor ne osztogassunk címkéket közöttük. Ez azt jelenti, hogy ne emlegessük állandóan az erősségeiket egymás előtt. Hiába tűnhet nekünk ártalmatlannak, egymás között nagyon rosszul eshet nekik, ha azt hiszik, hogy ők valamiben gyengébbek a testvérüknél. Vegyük észre, miben tűnnek ki, miben egyediek, és éreztessük velük, hogy ők a legfontosabbak számunkra.
Kérjük meg őket, hogy mondjanak valami szépet a másikról
Minden egyes bántó megjegyzés után, amit a másikra mondott, kérjük meg a gyereket, hogy három pozitív dolgot mondjon róla. Ez a gyakorlat rávilágít arra, hogy mit szeretnek egymásban és mennyi minden közös bennük.
Ha pedig néhány szélsőséges, elrettentő példára is kíváncsi vagy gyereknevelés témában, néhány bébiszitter tapasztalatait is megosztjuk veletek.
Megbízható gyereknevelési tanácsokra van szükséged?
Vannak olyan témák, amelyekben mindenkinek elkél a segítség. Ilyen például a gyereknevelés.
