Kapcsolódó cikk
Április 8-a óta fegyverszünet van érvényben Irán, illetve Amerika és Izrael között – amelyet mindhárom fél többször is megsértett. Április második fele összehasonlíthatatlanul nyugodtabb volt a Perzsa-öbölben, mint az előző hetek, de a stratégiai helyzet megváltozott, és nem Amerika javára. A háborúnak – szemben Izrael világos stratégiai céljaival – Washingtonban valójában nem volt koherens célja. Ezt az ellentmondást a háború kirobbantása után különböző politikai vezetők egymásnak és maguknak is ellentmondó utólagos indoklásai csak tovább mélyítették.
A három cél és a felemás mérleg
Donald Trump március elején három célt fogalmazott meg: el akarják pusztítani Irán ballisztikus rakétakapacitását, meg akarják semmisíteni az iráni haditengerészetet, és el akarják érni, hogy Teheránnak soha ne lehessen atomfegyvere. Két hónappal később ezek közül nagyjából felet sikerült megvalósítani. Az iráni haditengerészet nagyobb hajóit valóban sikerült kilőni – de a Hormuzi-szoros, amelyen a világ olajkereskedelmének mintegy egyötöde halad át, Irán ellenőrzése alatt maradt. A nagyobb hadihajókról kisebb csónakokra átnyergelő iráni fegyveresek kellően erősek ahhoz, hogy csak az hajózzon át, akinek megengedik.
Kapcsolódó cikk
A ballisztikus rakétakapacitás sem semmisült meg. Becslések szerint Irán rakétakilövőinek és drónarzenáljának nagyjából fele továbbra is rendelkezésre áll – elegendő ahhoz, hogy a harcok kiújulása esetén pusztítást vigyenek a régió minden sarkába, Tel-Avivtól Dubajig. Az atomfegyver-kérdésben sem sikerült döntő lépést tenni: az Iránban 2026 februárjában meglévő mintegy 440 kiló, 60 százalékosra dúsított urán nagy valószínűséggel egy iszfaháni hegy mélyén maradt, és az irániak kezében a döntés, hogy elindulnak-e az atomhatalommá válás útján.
Hadászati veszteségek és egy elnézett analógia
A harctéri kudarcok is gyűlnek. Április 3-án Irán vállról indítható rakétával lőtt le egy amerikai F-15-ös vadászgépet – a legénységet ugyan sikerült kimenteni, de az akció során több repülőgépet és helikoptert is elveszítettek. Korábban iráni drónok pusztítottak egy Kuvaitban található amerikai bázison, és több katona életét vesztette. Mindkét eset azt bizonyította, hogy a haditechnikai fölény nem jelent teljes biztonságot az amerikai erők számára.
Kapcsolódó cikk
Az elemző szerint a háború eredete is sokat elárul a döntéshozatal minőségéről. Nicolás Maduro venezuelai diktátor januári elrablásától megrészegülve Trump és közvetlen köre valószínűleg azt hitte, hogy az iráni rezsimváltás is villámgyorsan megoldható. Vietnam, Afganisztán és Ukrajna tanulsága azonban rendre az, hogy a haditechnikai fölény nem elégséges egy olyan ország legyőzéséhez, amely kreatív aszimmetrikus megoldásokkal védekezik. Irán pontosan ezt tette.
„Az amerikaiak hadászati kudarca azért szinte teljes, mert a három kitűzött célt nem érték el – de ennél valójában sokkal rosszabb a helyzetük" – írja a 444 elemzője, miközben Washington hadászati tartalékai vészesen fogynak.
Az iráni háború két hónapos mérlege kijózanító. Amerika rosszabb stratégiai helyzetben van, mint a háború előtt – a Hormuzi-szoros iráni ellenőrzés alatt maradt, a ballisztikus rakétakapacitás fele megmaradt, az atomprogram folytatódhat, és az amerikai katonai veszteségek is gyűlnek. A világgazdaságra mért csapás a becslések szerint súlyosabb, mint Putyin ukrajnai kalandja volt. Az egyetlen vigasz Washington számára: legalább egyértelmű célok nélkül indult a háború – így a kudarc is nehezebben mérhető.
Kapcsolódó cikk