A házelnök a Magyar Hangnak arról beszélt, hogy Magyar Péter lelkesen tette közzé a jelölési szándékát, ám nem maradt idő arra, hogy Polgár Judit karaktere „belehelyezkedjen” a kezdeményezésbe. A sakknagymester végül nem vállalta a felkérést, arra hivatkozva, hogy nem érez magában elegendő erőt egy megosztott nemzet egyesítésének feladatához. A történet előzményeit a Polgár Judit visszautasításáról szóló korábbi cikkünk is bemutatta.

Egy felkérés, amely megelőzte a jelöltet

Forsthoffer magyarázata nem azt állítja, hogy Polgár Judit alkalmatlan lett volna az államfői tisztségre. Épp ellenkezőleg: a kudarc okát abban látja, hogy a közönség előbb kapta meg a nevet, mint a jelölés mögötti indoklást, a jelölt saját viszonyát a feladathoz és a folyamat kereteit.

Ez a sorrend politikailag különösen kockázatos volt. Egy köztársasági elnök esetében a személy nem egyszerűen egy párt jelöltje: a hivatalnak éppen az lenne a feladata, hogy a pártpolitikai táborokon túl is megszólítható legyen. Amikor azonban a felkérés és a rá adott válasz közé rögtön beékelődnek a támogatói és ellenzői reakciók, a jelöltnek már nem egy tiszta szerepet, hanem a róla kialakított vitát kellene átvennie.

Amikor a csend is politikai üzenetté válik

A királynő kulcsjelenetében Blair a Diana halála után bezárkózó uralkodónak azt próbálja megértetni, hogy a nyilvánosság nem a magánérzelmeit, hanem a látható gesztust várja. A Buckingham-palota hallgatása ezért nem maradhat semleges: az emberek már értelmezik, és az értelmezés befolyásolja az intézmény tekintélyét.

Polgár Judit ügyében más volt a helyzet, de hasonlóan gyorsan vált önálló szereplővé a közlés módja. Mire a jelölt nyugodtan kijelölhette volna saját határait, a felkérés körül már politikai értékelések, számonkérések és találgatások sorakoztak.

Forsthoffer szerint ezt a folyamatot a kommunikáció hibája indította el, miközben a házelnök az ideiglenes államfői feladatát továbbra is átmeneti, jogszabályból fakadó megbízatásként kezeli.

A Forsthoffer Ágnesnek adott interjú alapján a házelnök a parlamenti viták hangneméről és a Magyar Péterrel történt szómegvonásról is beszélt. Polgár Judit felkérésének történetében azonban ugyanaz maradt a döntő pillanat, mint a film palotája előtt: mire megszólalhatott volna a szereplő, a csendjét már mások töltötték meg jelentéssel.